15.Fejezet

 -Lisa! Figyelj, ne haragudj-jött oda Harry, én meg ránéztem és még jobban elkezdtem nevetni. Neeem, nem azért, most volt rajta ruha.Haha.
-Harry! Nem mondjuk ezt senkinek, igaz?-kérdeztem nevetve.
-Éppen kérni akartalak.-nevetett egy kicsit.
-Jólvan akkor.-én viszont szakadtam a nevetéstől.
-Mikor indultok?-tért egy komolyabb témára.
-Másfél óra múlva.-komolyodtam le.
-Sajnálom.-mondta, mire enyhén elmosolyodtam, és akarva, akaratlanul kigördült egy könnycsepp.Lassan végigfolyt az arcomon.-Jajj ne haragudj!-ijedt meg Harry és odasietett hozzám, és mellém ült az ágyra.
-Semmi baj, csak eszembe jutott.-mondtam, majd kijött még egy könnycsepp, de ezt egyből letöröltem, nem vártam meg amíg végig folyik az arcomon.
-Sokat jelentettek neked?-kérdezte komolyan Harry.
-Nem ők neveltek fel.Zayn mondta, hogy hogy ismert meg?-kérdeztem, de nem néztem Harry szemébe, csak a lábfejemet néztem.
-Zayn, soha nem mesélt komolyabban rólad. Mindig csak annyit mesélt, hogy milyen csodálatos vagy, de a múltadról meg ilyesmiről soha nem mondott semmit.
-Jól van akkor.
Harry-t láthatólag meglepte a válasz.Valószínű azt hitte, hogy most elmesélem.
Őszintén szóval szerettem volna elmesélni neki. Jó lett volna kibeszélni magamból a fájdalmakat, de féltem.
Nem azért, mert nem bízok meg Harryben, hanem mert Zaynen kívül senki nem tudja , hogy milyen vagyok igazán. Úgy a múltammal együtt.
-Segítsek esetleg bepakolni valamit, az útra?-törte meg a csendet Harry.
-Áá, köszönöm, de már összeszedtem pár dolgot. Az elég lesz. Különben sem tervezek sok időt Magyarországon tölteni.
-Értem.Hát jól van akkor most jobb ha hagylak.
-Ne haragudj-néztem rá.
-Ugyan!-mosolygott rám- de remélem tudod , hogy mindig melletted vagyok, bármi van, csak szólj.

Lassan hazajött mindenki, és sürgött forgott az egész ház. Mindenki az utazásunkkal volt elfoglalva. Hihetetlen aranyosak, hogy alig ismernek pár napja, mégis úgy tesznek mintha mindig is közéjük tartoztam volna, és egy család lennénk, próbálnak mellém állni, és támogatni mindenben.

-Mehetünk Baby?-nézett rám Zayn, a táskájával a hátán, és  a bőröndömmel a kezében, miközben levette a polcról a kocsikulcsát.
Enyhén mosolyogva bólintottam. Hátrafordultunk, mert mindenki ott állt, búcsúra várva.

-Na gyertek ide!-tártam szét a karom, és egy fájdalommal teli nevetés hagyta el a szám.
Mindenki megkönnyebbülten borult a vállamra.
-Köszönöm ,hogy vagytok nekem!-mosolyogtam egyenként mindenkire.
Mire mindenki, amolyan, "Bolond, mi mindig itt leszünk neked!" tekintettel nézett rám.

Beültünk a kocsiba és egyenesen a reptérre hajtottunk.
A repülőn, mikor leültünk a helyünkre, fáradtan néztem magam mellé, Zayn szemébe.
Biztatóan rám mosolygott. és megsimította az arcom. Annyira jól esett, hogy lecsuktam a szemem.
Minden egyes századmásodperces, érintését kiakartam élvezni.
Megfogtam a kezét, és rámosolyogtam.Erre Zayn, megpuszilta a homlokom.
-Minden rendben lesz Kicsim..-nyugtatott.
-Annyira szeretlek Zayn Malik.-néztem a fekete szemébe, amit a fény megvilágított, így csillogott.
-Én is Téged Lisa.Mindennél jobban.-mondta, és megcsókolt.Ráhajtottam a fejem a vállára, előkotortam, a kabátzsebemből a telefonomat, és bekapcsoltam a zenét. Fülhallgatóval a fülemben, Zayn kezét szorítva, és a vállán feküdve, végig aludtam a repülő utat.

-Lis Baby! Lisa. Megérkeztünk!-ébresztett Zayn.
-Mi? Már itt vagyunk?
-Igen. Pár perc és szállunk- mosolygott rám.

Mikor leszálltunk, megcsapott Budapest szele.Sok régi emlék ébredt fel bennem. Azt hittem sosem látom viszont ezt a helyet.Előttem volt, ahogy sírva szálltam fel, a Londonba vezető járatra.
Megfogtam a szerelmem kezét és elindultunk.
Néztem körbe. Tömeg, mindenki megy, siet.Viszont valakin megakadt a szemem.
-Lisa!!-kiáltott és integetett Sara.
-Szia.- köszöntem ahogy odaértem.
-Helo! Zayn,-mutatkozott be Zayn, habár ennél többet nem is nagyon tud magyarul.
-Sara.-nyújtotta mosolyogva kezét.-Mehetünk?- nézett rám.
-Igen,-bólintottam és egy nagy levegőt fújtam ki.

-Ez itt a szobátok.-mutatta barátnőm, a lakásukban az egyik szobát.
-Köszönöm- mosolyogtam rá.-Annyira hiányoztál.- öleltem meg.
-Te is nekem Lisa.

Letusoltam és felöltöztem fekete ruhába.Ahogy a magassarkúmat vettem fel, Zayn jött oda.
-Tudnál segíteni?-nézett rám reményteljesen , látszólag belegabalyodva a nyakkendőjébe.
-Persze, gyere ide Bénám.-nevettem el magam.
-Hé. Attól mert nem tudok nyakkendőt kötni, attól még nem vagyok béna.-játszotta a sértettet.
-Ugyan.-kötekedtem.-mondj valamit amiben jó vagy.-folytattam, pimaszul mosolyogva.
-Majd este megmutatom.-nézett rám, perverzül.
-Hülye, barom.-nevettem el magam.
-Gyönyörű vagy.-mondta halkan és komolyan. Karjával átfogta a derekam, és magához húzott. Másodpercekig nézte az enyhén babarózsaszínre rúzsozott szám. Az egyik kezével, a hosszú egyenes ,gesztenyebarna hajamba túrt bele, másik kicsit lejjebb csúszott. És egy kicsi puszit adott a számra. Teljesen megőrjített.
-Hé. Azt mondtad este.- nevettem fel.
-Kikészítesz Lisa.-mondta szenvedélyesen , majd egy magabiztos mosollyal , távolabb mentem.
-Tessék.- kötöttem be a nyakkendőjét.