10.Fejezet.

-Niall?-kérdeztem egy hosszas kicsengés után.
-Sziaa!-üdvözölt, és a hangján azonnal hallani lehetett az örömöt.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem halkan.
-Lisa az?-hallottam a Zayn hangját halkan a vonal másik végében.
-Igen.-mondta egyszerűen Niall.
-Értem.-mondta alig hallhatóan és szomorúan Zayn.Én erre hangosabban, amolyan "borzasztóan rossz és nem tudom mit csináljak, megbántott de nagyon szeretem és fáj hogy ilyennek hallom" fújtam ki a levegőt, amit Niall is észre vett mert egyből lényegre tért.
-10-es skálán mennyire hiányzik?-kérdezte
-11.
-Akkor most mondok valamit.Lehet hogy most így még rosszabb lesz, de szerintem jobb ha tudod.-mondta és nekem minden átfutott az agyamon.-Zaynnek borzasztóan hiányzol...
-Mit tehetnék?-vágtam indulatosan a szavába.
-Hallgass meg!Zayn azóta nagyon búskomor.Nagyon sokszor sír, pedig eddig még ezeken kívül életemben körülbelül 4-szer ha láttam sírni.A fotóddal alszik-ébred.Az adatlapodat nézi folyamatosan, mindig ír egy bocsánatkérő üzenetet,de végül mindig kitörli.Látom a szemében a csillogást, amikor szóba kerülsz, és legalább 200-szor elolvasta azt a cikket ami a repülőtéren volt.Körülbelül fél hónap és otthon vagyunk.
-Tudom.Én is nagyon szeretem, de nem tudok vele mit csinálni.Becsapott az ismerkedésünk elején.Aztán szeret, de karácsonykor itt hagy.
-Tudom Lisa, de meg kell értened, hogy neki ez a banda beletartozik az életébe, és ezzel együtt kell elfogadnod.
-Tudom és próbálom, csak nehéz.Nehéz azt az embert több száz kilóméterre tudni magamtól, akit a világon mindennél jobban szeretek.
-Ő is a kínok kínját éli át.Nem akarsz beszélni vele?-kérdezte
-Ott van?
-Nincs.Felment a szobájába, de ha gondolod szólok neki.
-Nem hiszem hogy jó ötlet, majd maximum később felhívom,de most még nem tudnék beszélni vele.
-Ahogy érzed.
-Puszi.És köszönök mindent.Tényleg.
-Ugyan.Ez a legkevesebb.A barátom vagy és ahogy mondtam BÁRMIKOR hívhatsz.-mondta és elmosolyodtam.
-Köszönöm.Puszi.Vigyázzatok magatokra.
-Te is mindennél jobban vigyázz magadra!Puszi Lisa.-mondta és letette.

Még pár percig ültem a padon és néztem az eget.Talán most Zayn is az eget nézni és ő is rám gondol.Talán.A nagy gondolat menetemet, egy testvérpár szakította félbe.Egy fiú és egy lány.A lány úgy láttam talán pár évvel fiatalabb volt.
-Szia! Ne haragudj, nem láttál erre fele egy kiskutyust?-nézett rám a lány könnyes szemmel.
-Oh.Elveszett?-néztem rá szomorúan
-Igen és sehol se találom.
-Igen már itt vagyunk két és fél órája.-mondta türelmetlenül a bátyja zsebre dugott kézzel.
-Bocsi nem láttam.-húztam el a számat, és tényleg sajnáltam.
-Akkor segítenél megkeresni?-kérdezte hirtelen a csaj.
-Jasmine!Hülye vagy? Ne támadd le az idegeneket, mert nem látták a hülye kutyádat!-kiáltotta hirtelen rendre a húgát, ezek szerint Jasmine-t.
-Nick!Napsugár eltűnt!! Fogd be!-kiáltotta Jasmine mire kicsit mosolyra húzódott a szám mert el kell mondanom kifejezetten szórakoztatott a veszekedésük.
-Igazából ráérek és szívesen segítek....-mondtam
-Komolyan?-csillogott Jasmine szeme.
-Komolyan.-mondtam mosolyogva.
-Hát akkor köszönjük.-mondta a srác.
-Nick vagyok.
-Lisa.-fogtam kezet vele.
-Jasmine.-fordult felén a lány
-Lisa.-mosolyogtam feléjük.
-Hu.Ne haragudj, de neked iszonyat jó alakod van.-mondta Nick.Szerintem most nézett meg úgy igazán mikor felálltam a padról.Hmm.Modell szakma egész sötét foltja a múltamnak.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Azta de szép vagy.Én meg idegesítelek itt Napsugárral.-mondta ledöbbenten Jasmine, pedig ő is iszonyat szép volt.
-Szerintem közel sem vagyok ennyire "hű de" és különben is.Ha igen akkor mi van? Nem segíthetek megkeresni a kutyusod?-kérdeztem, mire rám mosolyogtak.-Na de induljunk meg,mert kezd sötétedni.
-Hány éves vagy ha szabad kérdeznem?-kérdezte Nick.
-20.-mosolyogtam rá.
-Én 21, a húgom pedig 19,de iszonyat gyerekes.
-Nem gyerekes, csak életvidám.
-Tök mindegy.Szörnyen idegesítő.
-De csak mert a bátyja vagy.
-Neked van testvéred?-kérdezte
-Nincs.
-Na látod.Neked nem kell átélned ezeken nap mint nap.-mondta Nick,nekem pedig eszembe jutott, hogy szinte konkrétan családom sincs.
-És...barátod van?-kérdezte.Tudtam hogy azt akarja kérdezni, hogy van e pasim,csak nemigazán tudta megfogalmazni.De erre a kérdésére még én is elmosolyodtam.Nick helyes.Tényleg.Rövid szőke haj,felzselézve, fekete bőr dzseki,alatta egy szürke kapucnis pulcsi, fekete csőszárú, laza farmer és egy Nike edző cipő.De Zaynt szeretem.Esetleg ha nem lenne nekem Zayn akkor komolyabb is lehetne Nickkel de így maximum csak barát.
-Van.-mondtam ki végül.
-Oh.Ezt viszont sajnálom.-vallotta be őszintén.Mire rámosolyogtam.
-Nézzétek!!! Ott van Napsugáááár!!!!-kiáltotta Jasmine és ugrálni kezdett a kutyusa felé, mire lesokkolódtam.Egy giga nagy bernáthegyi kutya szaladt felénk.
-Ő Napsugár?-kérdeztem furcsán Nick-től.
-Igen.-nevetett fel.-Mindenki így reagál elsőnek.
-A Napnak mekkora sugara?-néztem rá furcsán mire hangosan felnevetett.

Mikor hazaértem, nem vártam másra, mint lefürdeni, és aludni.Bekapcsoltam egy zongora darabot, amit imádok hallgatni, és majdnem elaludtam a kádba a habok között.Mikor kiszálltam, belenéztem a tükörbe.Hosszasan néztem az arcom és nem tetszett.Sápadt vagyok és sugárzik rólam a szomorúság.Nagyon hiányzik Zayn.Magamra tekertem a törölközőmet és felmentem a szobámba.Ott felöltöztem és bezuhantam az ágyba.