3.Fejezet

*Zayn szemszöge*

-Mindenképp.-nyugtattam meg Lisát.Legbelül tudtam hogy ez sosem fog bekövetkezni.Nagyon vonzódom Lisához.Megmagyarázhatatlan.De tényleg.A mosolya, a szeme, a tekintete, a stílusa, a hozzáállása,mindene. Tökéletes.Éppen ezért nem tudhatja meg teljesen hogy ki vagyok valójában.Nem tudhatja meg hogy egy világsztár vagyok.Nem szeretném hogy a hírnév miatt szeressen.Majd ha már így hétköznapi emberként szeret akkor elmondom neki.
-Akkor jó.-mosolygott rám amitől libabőrös lettem.-Mit nézel?-kérdezte zavartan. Hu azt hiszem túl sokáig néztem:S Hupsz.
-Jajj bocsi..Csak szép vagy.-mondtam nagyon halkan és lesütöttem a szemem.
-Nekem most azt hiszem mennem kell.-nézett hirtelen a telefonjára.
-Oh.Értem.-álltam fel az asztaltól olyan hirtelen hogy még én sem gondoltam volna.-El vigyelek?-kérdeztem felvéve a kocsikulcsomat az asztalról.
-Hát. Sietek.És gyalog vagyok.Megtennéd?-kérdezte mosolyogva
-Gyere.-biccentettem és ráadtam a kabátját. Képtelen voltam nem beleszippantani az illatába.Édes illata volt.Talán megmarad bennem örökre.
Kiszaladtunk és azt vettük észre hogy szakad az eső.De konkrétan, mintha dézsából öntötték volna.Dörgött is ráadásul.
-Hu.-lépett vissza az eresz alá hirtelen Lisa amikor meglátta.
-Várjcsak.-kaptam le magamról a kapucnis pulcsimat és azonnal ráadtam.
-Köszi.-mosolygott rám.


Beszálltunk a kocsiba és elszáguldtunk.Megálltunk az albérlete előtt...
-Akkor..-kezdte de belé fojtottam a szót.
-Majd hívlak..-mondtam gyorsan
-Jó.-mosolygott és besietett.Még percekig néztem hogy hol haladt az úton.Mire feleszméltem.
-Hé.-kopogott be az ablakon nevetve.-A pulcsid!-mutogatott a pulcsimra ami még rajta volt.
-Majd ha legközelebb látlak vissza adod.;) Ez is legalább egy ürügy hogy lássalak.-nevettem mire ő is elnevette magát.Majd mutatta hogy tekerjem le az ablakot.
-Oké szépfiú.-kacsintott rám és megpuszilta az arcom. Hu.Alig kaptam utána levegőt.Mire feleszméltem már beszaladt.

Mikor hazaértem eszembe jutott hogy nem tudom a telefonszámát.A fenébe.

Napok teltek el úgy hogy nem is láttam.Nem tudtam felhívni. Facebookon írtam neki de nem reagált.Gondolom észre se vette.

Körülbelül 1,5 hét telt el mióta utoljára láttam.Lementem futni amikor szószerint belefutottam Lisába.
-Hu bocsi..-néztem rá.Viszont ő nem is nézett rám csak tovább futott.-Hé!Mi a baj?-futottam utána de nem akart válaszolni.-Maradj már!-ragadtam meg a karját amikor végre képes volt rám nézni.
-Mivan?!-kérdezte türelmetlenül és mérgesen.
-Én is ezt kérdezem..-döbbentem le.
-Elmondjam mi van?-kérdezte ingerülten.
-Kérlek....-mondtam türelmetlenül.
-Mégis mikor akartad elmondani?Hm?Soha?-kérdezte
-Mégis mit?-értetlenkedtem
-"Van egy bandám a 4 legjobb barátommal játszunk de nem nagy szám.Tényleg"-idézett mire leeset.
-A fenébe.-kaptam a fejemhez mert mindent megértettem.Hogy miért nem írt vissza, hogy miért nem keresett és hogy most miért ilyen mérges.
-Hm.Sajnálom hogy elrontottam a kis játékodat és nem tudsz tovább rajtam szórakozni, de nézd csak, ott az a lány naiv mint én.Menj és csapd be őt is.Törd össze az ő szívét is.Röhögd ki.Ja és add oda neki a pulcsidat!Nekem nem kell!-mutatott egy parkban futó lény után. láttam hogy végig gördül egy könnycsepp a szemén.
Nagyon fájt hogy fájdalmat okoztam neki.Nagyon.Mindennél jobban.
-Kérlek beszéljük meg...-kezdtem, de hiába
-Tudod,...-kezdte.-Engem nem érdekel,hogy gazdag vagy, hogy híres vagy.Semmi.Csak te.De az fáj a legjobban hogy azt feltételezted rólam hogy a kis bandád miatt szeretlek.Tudod mit?.Menj a francba.De komolyan.-nézett a szemembe ami könnyes volt éppúgy mint az övé.
-De szeretlek.-mondtam ki végre mert tényleg úgy éreztem.És ezt érzem már egy hónapja amióta elsőnek megláttam csak még magamnak se vallottam be.Viszont amikor kimondtam nagyon megkönnyebbültem.
-Zayn.Lejárt a játékod nem veszed észre?-nevetett kínosan-Te játszottál, én bevettem.Nevethettél rajtam.Nem volt elég?Hagyjuk egymást, kérlek.-mondta végig a szemembe nézve és elment.

Nekem meg majd meghasadt a szívem.Szeretem.De komolyan.