1.Fejezet

-Lisa!Mit eszel már megint?Normális vagy?Így is kövér disznó vagy!Egy csúnya, tehetségtelen valami vagy!Gyerünk iparkodj!Mindjárt te jössz!-ordított George a főnököm.És letettem a fél kiflimet, ami amúgy az ebédem lett volna.

20 éves vagyok, modellként dolgozom.45 kg vagyok és azt mondják kövér vagyok.El akarok jönni a modell szakmából mert nem szeretnék ennél is jobban rámenni idegileg.Kövérnek látom magam és csúnyának.De nem tehetek mást.17 évesen eljöttem otthonról mert a szüleim alkoholisták.Apám börtönbe, anyám bárokban.Testvérem nincs szóval nem tartott vissza semmi hogy eljöjjek Londonba.Minden nagyon jól indult.Anyagilag is megvoltam, kaptam némi pénzt az új életem kezdésére keresztanyámtól.Minél gyorsabban el akartam jönni.Sírva jöttem a repülőn végig. Mihelyst ide értem elmentem egy szállodába.Gyönyörű szobát kaptam és remek emberek vettek körül.Megcsapott a boldogság és a szeretet szele bár még egyiket se éreztem soha.Melegség járta át a szívem.Napokig voltam ott már teljesen berendezkedtem és kezdtem otthonosan érezni magam amikor egy nap lementem sétálni a parkba.Megállított egy pasi.Akkor még nem tudtam hogy ő lesz a terrorizáló főnököm, George.Modell munkát ajánlott jó pénzt, reflektor fényeket és vörös szőnyeget.Boldogan mondtam igent hiszen ki ne szeretne modell lenni Londonba?Így kívülállóként fogalmam sem volt mire mondtam igent.2 hete vagyok itt és 15 kg-ot fogytam.

-Már megyek is.-hajtottam le a fejem és kiszaladtam az öltözőből.Szó szerint kilöktek a szőnyegre és a reflektorfényre.Tapsolást és fényképezőgépek kattogását hallottam.Nem néztem semerre csak lefele.Egy valakin viszont meg akadt a szemem.Egy különleges srácon.Még sohasem láttam. Nem tudtam ki ő.De engem nézett.Nem nevetett gúnyosan mint a többi ember.Az arca ideges volt mégis nyugodt és csak engem nézett.Fekete haja volt és fekete szeme.

Mikor végeztem hazamehettem.Este volt már.Egyedül mentem a hazavezető úton gyalog, hideg novemberi szélben.Összébb húztam a bőrdzsekim és feljebb húztam a párducmintás sálam.Magassarkú csizmában viszont nem jó sietni mert megbotlottam.Majdnem elestem, de valaki megtartott a könyökömnél.

-Vigyázz.Elesel.-mondta valaki nagyon megnyugtató hangon.

-Köszönöm.-mondtam bátortalanul és félve de ránéztem.Ő volt.A pasi volt a nézők közül!A fekete jóképű,helyes srác fekete szemmel.

Nem válaszolt a "köszönöm"-re csak elmosolyodott.

-Zayn vagyok.-nyújtotta a kezét felém.

-Lisa.-fogtam meg a kezét.Nem akartam elengedni.-Hát , minden jót.-mondtam és elindultan mert nem akartam semmi kapcsolatot.

-Minden jót.-mondta és ő ott maradt.Nem jött utánam, meg semmi.Nem akartam ott hagyni de muszáj volt.

Hazaértem és elmentem tusolni.Közben hallgattam a zenét.Hajat mostam és felvettem egy hatalmas Batman-es pólót pizsama gyanánt.Megszárítottam a hajam és hagytam hogy a vállamra hulljanak a tincsek.Készítettem magamnak egy forrócsokit ,ugyanis itthon nem szoktam arra figyelni hogy mit eszek.Nem érdekel.Talán ez az oka annak hogy még nem fogytam el és nem vagyok anorexiás.Elég ha a munkába egész nap nem eszek semmit. Beültem a TV elé a babzsákfotelembe.Bekapcsoltam és a hírekre vittem.Nem nagyon szoktam figyelni de biztonságot érzek ha az megy a TV-be.Magam elé vettem a laptopom és a forró csokim és felnéztem Facebookra meg Twitterre.Csak a szokásosak voltak.Mivel híres modell vagyok nem volt érdekes hogy volt egy új követőm.De mikor megnéztem elkerekedett a szemem.Ő volt.Zayn.Zayn

 Maliknak hívják.Aki nem csúfolt ki, aki megfogta a kezem amikor majdnem elestem, aki nem fogdosott, aki nem tárgyként kezelt hanem emberként, aki érzelmeket váltott ki belőlem, aki nem rá menősködött amikor elmentem.

A hasamban érdekes érzést éreztem.Olyat amilyet még soha.Fogalmam sincs mi ez az érzés de melegséggel tölt el és érzem a hiányát.