15.Fejezet

 -Lisa! Figyelj, ne haragudj-jött oda Harry, én meg ránéztem és még jobban elkezdtem nevetni. Neeem, nem azért, most volt rajta ruha.Haha.
-Harry! Nem mondjuk ezt senkinek, igaz?-kérdeztem nevetve.
-Éppen kérni akartalak.-nevetett egy kicsit.
-Jólvan akkor.-én viszont szakadtam a nevetéstől.
-Mikor indultok?-tért egy komolyabb témára.
-Másfél óra múlva.-komolyodtam le.
-Sajnálom.-mondta, mire enyhén elmosolyodtam, és akarva, akaratlanul kigördült egy könnycsepp.Lassan végigfolyt az arcomon.-Jajj ne haragudj!-ijedt meg Harry és odasietett hozzám, és mellém ült az ágyra.
-Semmi baj, csak eszembe jutott.-mondtam, majd kijött még egy könnycsepp, de ezt egyből letöröltem, nem vártam meg amíg végig folyik az arcomon.
-Sokat jelentettek neked?-kérdezte komolyan Harry.
-Nem ők neveltek fel.Zayn mondta, hogy hogy ismert meg?-kérdeztem, de nem néztem Harry szemébe, csak a lábfejemet néztem.
-Zayn, soha nem mesélt komolyabban rólad. Mindig csak annyit mesélt, hogy milyen csodálatos vagy, de a múltadról meg ilyesmiről soha nem mondott semmit.
-Jól van akkor.
Harry-t láthatólag meglepte a válasz.Valószínű azt hitte, hogy most elmesélem.
Őszintén szóval szerettem volna elmesélni neki. Jó lett volna kibeszélni magamból a fájdalmakat, de féltem.
Nem azért, mert nem bízok meg Harryben, hanem mert Zaynen kívül senki nem tudja , hogy milyen vagyok igazán. Úgy a múltammal együtt.
-Segítsek esetleg bepakolni valamit, az útra?-törte meg a csendet Harry.
-Áá, köszönöm, de már összeszedtem pár dolgot. Az elég lesz. Különben sem tervezek sok időt Magyarországon tölteni.
-Értem.Hát jól van akkor most jobb ha hagylak.
-Ne haragudj-néztem rá.
-Ugyan!-mosolygott rám- de remélem tudod , hogy mindig melletted vagyok, bármi van, csak szólj.

Lassan hazajött mindenki, és sürgött forgott az egész ház. Mindenki az utazásunkkal volt elfoglalva. Hihetetlen aranyosak, hogy alig ismernek pár napja, mégis úgy tesznek mintha mindig is közéjük tartoztam volna, és egy család lennénk, próbálnak mellém állni, és támogatni mindenben.

-Mehetünk Baby?-nézett rám Zayn, a táskájával a hátán, és  a bőröndömmel a kezében, miközben levette a polcról a kocsikulcsát.
Enyhén mosolyogva bólintottam. Hátrafordultunk, mert mindenki ott állt, búcsúra várva.

-Na gyertek ide!-tártam szét a karom, és egy fájdalommal teli nevetés hagyta el a szám.
Mindenki megkönnyebbülten borult a vállamra.
-Köszönöm ,hogy vagytok nekem!-mosolyogtam egyenként mindenkire.
Mire mindenki, amolyan, "Bolond, mi mindig itt leszünk neked!" tekintettel nézett rám.

Beültünk a kocsiba és egyenesen a reptérre hajtottunk.
A repülőn, mikor leültünk a helyünkre, fáradtan néztem magam mellé, Zayn szemébe.
Biztatóan rám mosolygott. és megsimította az arcom. Annyira jól esett, hogy lecsuktam a szemem.
Minden egyes századmásodperces, érintését kiakartam élvezni.
Megfogtam a kezét, és rámosolyogtam.Erre Zayn, megpuszilta a homlokom.
-Minden rendben lesz Kicsim..-nyugtatott.
-Annyira szeretlek Zayn Malik.-néztem a fekete szemébe, amit a fény megvilágított, így csillogott.
-Én is Téged Lisa.Mindennél jobban.-mondta, és megcsókolt.Ráhajtottam a fejem a vállára, előkotortam, a kabátzsebemből a telefonomat, és bekapcsoltam a zenét. Fülhallgatóval a fülemben, Zayn kezét szorítva, és a vállán feküdve, végig aludtam a repülő utat.

-Lis Baby! Lisa. Megérkeztünk!-ébresztett Zayn.
-Mi? Már itt vagyunk?
-Igen. Pár perc és szállunk- mosolygott rám.

Mikor leszálltunk, megcsapott Budapest szele.Sok régi emlék ébredt fel bennem. Azt hittem sosem látom viszont ezt a helyet.Előttem volt, ahogy sírva szálltam fel, a Londonba vezető járatra.
Megfogtam a szerelmem kezét és elindultunk.
Néztem körbe. Tömeg, mindenki megy, siet.Viszont valakin megakadt a szemem.
-Lisa!!-kiáltott és integetett Sara.
-Szia.- köszöntem ahogy odaértem.
-Helo! Zayn,-mutatkozott be Zayn, habár ennél többet nem is nagyon tud magyarul.
-Sara.-nyújtotta mosolyogva kezét.-Mehetünk?- nézett rám.
-Igen,-bólintottam és egy nagy levegőt fújtam ki.

-Ez itt a szobátok.-mutatta barátnőm, a lakásukban az egyik szobát.
-Köszönöm- mosolyogtam rá.-Annyira hiányoztál.- öleltem meg.
-Te is nekem Lisa.

Letusoltam és felöltöztem fekete ruhába.Ahogy a magassarkúmat vettem fel, Zayn jött oda.
-Tudnál segíteni?-nézett rám reményteljesen , látszólag belegabalyodva a nyakkendőjébe.
-Persze, gyere ide Bénám.-nevettem el magam.
-Hé. Attól mert nem tudok nyakkendőt kötni, attól még nem vagyok béna.-játszotta a sértettet.
-Ugyan.-kötekedtem.-mondj valamit amiben jó vagy.-folytattam, pimaszul mosolyogva.
-Majd este megmutatom.-nézett rám, perverzül.
-Hülye, barom.-nevettem el magam.
-Gyönyörű vagy.-mondta halkan és komolyan. Karjával átfogta a derekam, és magához húzott. Másodpercekig nézte az enyhén babarózsaszínre rúzsozott szám. Az egyik kezével, a hosszú egyenes ,gesztenyebarna hajamba túrt bele, másik kicsit lejjebb csúszott. És egy kicsi puszit adott a számra. Teljesen megőrjített.
-Hé. Azt mondtad este.- nevettem fel.
-Kikészítesz Lisa.-mondta szenvedélyesen , majd egy magabiztos mosollyal , távolabb mentem.
-Tessék.- kötöttem be a nyakkendőjét.

14.Fejezet

Ma ezt a zenét ajánlom! :

https://www.youtube.com/watch?v=-xfKU31v3Hc

Mikor felálltak a színpadra, és énekelni kezdtek, hát, hogy is mondjam, le se tudtam venni  szememet róluk.
Tátott szájjal, kikerekedett szemmel bicegtem előre, ülőhelyet keresve, mert majdnem elájultam.
Én értem, hogy hatalmas rajongótábora van, de sosem gondoltam volna, hogy ilyen jó hangja van Zaynnek.
Illetve, mindannyiuknak fantasztikus hangja van, de őket ugye nem ismertem.
A kezemmel tapogattam ülőhelyet, keresve, mikor találtam leültem, és onnan csodáltam őket.
Zayn, nem is kell mondnom, hogy iszonyatosan jól nézett ki a színpadon. Teljesen elmerengtem, csak Zaynt figyeltem, semmire sem tudtam gondolni.Csak néztem és nagyon bénán mosolyogtam.Egészen addig amíg a telefonom meg nem csörrent.
Mikor ránéztem a telefonomra, eléggé megrémültem.
-Sara!-mondtam a telefonba, és hirtelen, mindent kizártam magam körül. Elhalkult a One Direction, elsötétült, a körülöttem lévő háttér.Csak Sara hangját hallottam.
-Szia Lisa.Tudom, hogy nem telefon téma, és én el is mondanám személyesen, ha itt lennél...-kezdte de közbe szóltam.
-Sara! A lényeget.
-A lényeg, hogy anyukád, és apukád, elhunyt...-kezdte
-Tessék?-kérdeztem halkan, és bár sosem ápoltam jó kapcsolatot a szüleimmel, azért nekik köszönhetem az életem, és velük nőttem fel, most mégis kigördült egy hatalmas könnycsepp, ami végig gurult az arcomon.Próbáltam nem kiakadni, mert nem akartam megzavarni a próbát, de nem tudtam ellene mit tenni, egyik hatalmas könnycsepp jött a másik után. Próbáltam letörölni, de végül is tökmindegy volt, hiszen már jött is a másik.Hosszú, egyenes, gesztenyebarna hajamat hátratúrtam, hogy ne lógjon a szemembe, majd gyorsan törölgettem a pulcsim ujjával a könnyeim.
-Autó baleset áldozatai lettek...-folytatta Sara.
Nem figyeltem semmire, azt mégis hallottam, ahogy Zayn hangja idegesen elcsuklik, majd megpróbálja folytatni, de még egyszer elcsuklik, majd hallom ahogy felém szalad.
-Sajnálom Lisa.A temetés, itt lesz Magyarországon, ha tudsz gyere el. Holnap.
-Már holnap?-kérdeztem halkan, néha el-el csukló hanggal.
-Igen.
-Rendben, reggel oda utazok.Köszönöm hogy szóltál.
-Ha bármiben tudok segí...-kezdte.
-Nem tudsz.De köszönöm.
-Szia Lisa, holnap találkozunk!-köszönt, majd kinyomtam a telefont.
-Baby, mi a baj? Jézusom, ki volt az?-jött oda Zayn, és a pár visszahullott, és a könnytől, arcomra tapadt tincset, vette ki az arcomból.
-Csak egy régi barátnőm.-mondtam.
-És ezért sírsz?-kérdezte, és addigra a többiek is körénk gyűltek.
-A szüleim, Zayn!-mondtam, mire megint elsírtam magam.
-Mi van a szüleiddel, Lisa?!
-Árva lettem, Zayn! Meghaltak a szüleim!- rogytam össze, és a földön ülve sírtam.
Ezt láthatólag mindenkit sokkolt.
Liam, kikerekedett szemekkel, hirtelen leült. Louis, a szájához kapott. Harry közelebb lépett egyet jelezve , hogy segítene. Niall döbbenten és szomorúan guggolt mellém. Zayn pedig, könnyes szemmel, leült mellém és megölelt.



Reggel, sírástól, bedagadt szemekkel keltem. Az ágyamban már nem volt Zayn, viszont az éjjeliszekrényemen egy pohár kávé és egy cetli volt. A cetlin ez állt: "Harry reggeliért van, Niall újságot hoz, Liam bevásárol, amire szükségünk van az utazáshoz, Louisnak dolga akadt, én pedig lent tusolok.Idd meg a kávét, még meleg! Szeretlek Baby! Zayn. "
Fel akartam venni egy köntöst, de mivel Zayn pólója elég nagy volt ahhoz hogy eltakarjon minden olyan dolgot amit a köntös is eltakar, úgy döntöttem, hogy jó lesz ez így. Belekortyoltam a kávéba, majd lementem a lépcsőn. Nem volt itthon senki csak Zayn tusolt, így én is bementem  a fürdőszobába.
Zayn éppen zuhanyzott, én pedig a fürdőszoba tükörbe néztem a hulla fáradt, karikás szemem. Megfésülködtem, de nem lett sokkal jobb.Gondoltam bemegyek Zaynhez, hogy gyorsan letusoljak, de most spontán csak vízspórolás szempontjából, hiszen élet kedvem se volt.Semmihez se volt hangulatom. Levetkőztem és magamra csavartam egy törölközőt.A zuhanyzó kabin előtt levettem a törölközőt is majd szétnyitottam a zuhanykabint, hogy belépjek, és amit ott láttam, azt nem fogom elfelejteni.
-HARRY!!!!!!!
-LISAA!!!!
-Jézusoom!!!!! Kaptam fel magamra a törölközőt, a földről, majd iszonyat kínosan tovább ordítottam.-Zaynnek kellene tusolni!!!!
-Ki mondta? Itt nincs szabály hogy mikor ki tusol!! - mondta Harry, enyhén elpirult arccal, és huncut vigyorral, viszont egyáltalán nem próbálta magát takargatni.
-Jó. Mindegy. Elnézést!-mondtam vörös fejjel és rácsaptam a zuhanykabin ajtaját.

Iszonyat, gyorsan kiviharoztam a fürdőszobából és felrohantam a szobába.
Először feszült, majd zavart, utána kínosan éreztem magam, majd röhögésbe törtem ki. (Hahahaa:D )
Megfeledkezve mindenről, önfeledten nevettem.

13.Fejezet

Sziasztok! Ne haragudjatok a kimaradásért pótolom.:)
Ma ezt a zenét ajánlom:
https://www.youtube.com/watch?v=XjwZAa2EjKA

Mikor Zaynnel felszálltunk a repülőre, hát azt hittem elájulok. Soha nem láttam még ilyet, csak a filmekben. Fekvő ülések, TV, hifi, videó játékok, hűtő, zuhanyzó, és még rengeteg minden.
-Te jó ég.-mondtam döbbenetemben.Zayn csak felnevetett, és magához húzott.Adott egy puszit az arcomra majd a fülembe súgta:
-Ez még semmi...-majd megfogta a kezem, és bevitt egy szűkebb folyosós részre, de szóltak, hogy foglaljunk helyet, mert felszállunk. Visszamentünk és bekötöttük magunkat, de nagyon kíváncsi voltam, hogy mit akart mutatni. Felszálltunk, majd Zayn megnyomott egy gombot, és egy nő, csokis epret, meg jégkrémet hozott egy tálcán, és mosolyogva letette elénk.
-Jó napot! Lisa vagyok!-nyújtottam a kezem mosolyogva, gondoltam bemutatkozok.Zayn nevetett, a nő pedig először meglepődött, majd Zaynre nézett, látta, hogy Zayn nevet, ezért a nő is mosolyogva nyújtotta a  kezét.
-Marie.Örülök.-mondta mosolyogva.
-Most mi van?!-néztem Zaynre, aki még mindig egész jól szórakozott.
Hát jó.
-Köszönöm Marie, elmehet.-mondta Zayn, de nem értettem ezt a felsőbb rendűséget. Persze értem, gondolom Zayn fizetett Marie-nek ezért, neki pedig gondolom ez a szakmája, de akkor is.
Zayn a szájába vett egy epret, majd megcsókolt.Nem kell mondnom, hogy szó szerint a felhők fölött éreztem magam.
-Mit is akartál mutatni? -jutott eszembe.
-Ja..-mosolyodott el és megfogta a kezem.
Elvitt ugyanoda a szűk folyosó részre, majd egy ajtóhoz értük, mire kicsit beparáztam.
-Ugye nem kiugrani akarunk?-néztem rá félős fejjel.
-Hát igazság szerint, most jönne a váltás.10 perc múlva jön a következő lány addigra, jó lenne ha elmennél...-mondta full komolyan.
Először leblokkoltam ,és már majdnem elsírtam magam, amikor megláttam Zayn száján a huncut vigyort.
-Szemét!-nevettem majd megcsókolt.
-Na szeretnéd megnézni, mi van az ajtó mögött?-nézett rám.
-Szórakozol?-kérdeztem, majd kinyitotta az ajtót, és mutatta , hogy menjek be.
Ami fogatott lesokkolt.Nem jutottam szavakhoz, nem tudtam megszólalni, csak a szám maradt nyitva.
Egy szoba, aminek a falai, a plafonja, és az alja is, üvegből volt.
Láttam az egész várost, megyét, felülről.Iszonyatosan szép, volt de nem mertem bemenni.
-Gyere kicsim!-nyújtotta a kezét.Összefontam  ujjainkat, és beléptem.A lábam remegett.-Csak engem nézz!-mondta.
Hirtelen minden elmúlt.Csak arra tudtam gondolni, hogy én vagyok a legboldogabb.Oda mentünk a egyik üvegfalhoz és néztünk ki.
-Mit érzel most?-kérdezte hirtelen.
-Boldog vagyok.-néztem a szemébe.-Nagyon szeretlek Zayn!
-Mindennél jobban Baby!-nézett a szemembe magához húzott és megcsókolt, majd megölelt.

Mikor leszállt a gép egy autóba szálltunk, ami nem sokkal később meg is állt egy nagy épületnél.
-Siess Kicsi!-ennyit mondott majd gyorsan kiszálltam és azt tettem amit mondott.Nem értettem miért, de egyből rájöttem.Egy halom riporter, fényképezgetett, kérdéseket tettek fel, tolongtak, én csak azt tettem amit Zayn mondott besiettem az épületbe.Kicsit később jött Zayn is.Először Niallt láttam meg, és a nyakába ugrottam, boldogan.
-Uu szia Lisa! Már vártam, hogy mikor jöttök.
-A többiek nagyon ki vannak akadva, hogy Zayn eljött?-kérdeztem
-Ááá.Majd Zaynt megölik, de te azzal ne foglalkozz..-jelentette ki.
-Éééééértem.Hát oké.-nevettem el magam
-Baby, látom Niallt már ismered. Nialler, lennél olyan kedves, hogy bemutatod a többieknek?Engem most csak egy kicsit utálhatnak..-nevette el magát, de már késő volt, ugyanis egy göndör hajú egy magas barna hajú srác jelent meg.
-Figyu Louis, gyere csak egy kicsit!-kiabálta a göndör, majd később egy piros gatyós srác is megjelent.
-Gyerekek, nem kell bántani engem.Ugyanis elhoztam Lisát!-mutatott felém, majd mindenki rám nézett.
Végül is csak kicsit éreztem magam kellemetlenül..
-Izéé..Hali!-intettem kínosan, majd a göndör felnevetett.
-Zaynnek itt a csaja!Harry vagyok! Örülök hogy megismerek, viszont valamit nem értek.-nézett rám- hogy állhat össze egy ilyen gyönyörű, csinos, szép, kedves lány mint te,- mosolygott rám- vele...-nézett Zaynre.Ez olyan haveri szívatás volt úgyhogy nem vette senki komolyan hanem elnevettük magunkat.
-Louis vagyok, ne haragudj, és általában én lövöm a poénokat, ez csak véletlen volt Harry részéről..-nevetett a piros gatyós.
-Én pedig Liam vagyok, bocsi, de nagyon megharagudnál, ha Zaynt megvernénk?Izé, azért egybe maradna...nagyjából.-mosolygott rám, mire Zayn kínosan elnevette magát.
-Na mindegy próbálnunk kell, megnézed szerelmem?-kérdezte gyorsan Zayn.Látszólag terelt elég erősen. Haha vicces volt.:D

12.Fejezet

Ma ezt a zenét ajánlom:
https://www.youtube.com/watch?v=CGyEd0aKWZE
-Zayn?Mit keresel te itt?-kezdtem sírni.A megkönnyebbüléstől is, a félelemtől, az örömtől a feszültségtől.Mindentől.

-Szeretlek.-mondta

-Mindennél jobban, de neked a rajongóidnál kell lenned.-mondtam komolyan, és egyáltalán nem érdekelt minket a szakadó eső és a hideg.

-Imádom a rajongóimat.Ők adtak értelmet az életemnek.De nem éri meg ha az, akit a  világon a legjobban szeretek, egyedül van.

-Ne foglalkozz vele.-néztem a szemébe.-Én kibírom.De mi lesz az összes Directionerrel? Ott várnak rád.-sírtam tovább, de komolyan gondoltam amit mondtam.

-Akkor gyere velem!-mondta.

-Nem lehet.Tudod , hogy ez a te világod és nem az enyém.

-Nélküled nem megyek.-jelentette ki.

-Zayn.Menned kell.-mondtam és megszakadt a szívem, mert semmit nem szerettem volna akkor jobban, hogy velem maradjon és ne érezzem magam ennyire egyedül.Azt szerettem volna, hogy mellém feküdjön, átkarolja a derekam és úgy aludjunk.Mindent megtettem volna ezért, de nem lehetek önző.

-Nem megyek Lisa!Nélküled nem! Nem hagylak itt!!-mondta hangosan.Azt hitte, hogy akkor jobban megértem.

-Zayn ne nehezítsd meg.Lehet, hogy jobb lenne, ha ezt befejeznénk...-mondtam ki halkan, és sírva.

-Mit?-kérdezte hirtelen félve.

-Ezt.Ezt az egészet.Zayn, mi nem illünk össze.Neked is van egy életed ami nem passzol az enyémhez és nekem is van.A kettő nem megy egy párhuzamban.-mondtam halkan ,de nagyon sírtam.
-Komolyan ezt akarod Lisa?-kérdezte hangosan.
Nem válaszoltam neki, csak lehajtottam a fejem.
-Szia Zayn.-néztem szemébe, majd elindultam gyorsan fel a lakásomra.
-Harcolni fogok érted Lisa !-kiáltotta utánam.Nekem pedig a könnyeim potyogtak.Az ajtótól még visszanéztem, és láttam ahogy Zayn a földön ül és zokog.Nem bírtam tovább,felszaladtam.
Nem is gondolkoztam csak átöltöztem, megszárítottam a hajam, és kb 5 perc alatt összeszedtem magam.
Mikor belenéztem a tükörbe, tekintettel a körülményekre, megvoltam elégedve.Egy táskába beledobáltam a legfontosabbakat.(irattárca,pénztárca, kulcsok,parfüm, fehérnemű, telefon, fésű, púderes tükör, szemceruza..stb) ,majd kiszaladtam az erkélyre és Zayn még mindig ott volt.Az eső még mindig szakadt, bár kicsit alább hagyott, és kicsit kisütött a nap is.
-Zayn!-kiáltottam le, mire nem nagyon mozdult.-Nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni!!-kiabáltam mire felnézett, és feszülten rámosolyogtam.Leszaladtam hozzá és a nyakába ugrottam.
-Szeretlek!-mondta majd megcsókolt.Hosszas, heves és szenvedélyes csók volt.A levegő hiány miatt szétváltunk.
-Mindennél jobban!-néztem a szemébe, majd az kezét az enyémbe tette és ujjaink összefonódtak.-indulhatunk?-kérdeztem mire elmosolyodott.
-Velem jössz?
-A szerelmemmel megyek.-jelentettem ki, mire átkarolt, magához húzott és megpuszilta a hajam.
Beültünk a kocsiba.Zayn vezetett, egyenesen a reptérre.
-Holnap elmegyünk egy butikba?-néztem rá kínosan.
-Hmm?Minek?-próbált rám nézni, de inkább az utat figyelte.
-Hááát.-lóbáltam meg a táskám, amibe inkább csak kopogtak, zörögtek a dolgok, ami azt sugallta, hogy nem túl sok ruha van benne.Mire Zayn felnevetett.
-Ja.Persze, de a Batman-es pulcsimba nagyon jól nézel ki.-mondta mosolyogva.
-Jajj az a pulcsi.Jajj a pulcsik.-nevettem el magam kínosan, hiszen rengeteg emlék fűz a pulcsikhoz.-Jajj és Niall?-jutott hirtelen eszembe.
-Mi lenne vele?-kérdezte Zayn értetlenül.
-Hogy van?Mit szólt ahhoz, hogy eljöttél?-kérdeztem.
-Hát igazából ő adta az ötletet.A többiek totál kiakadhattak.-nevetett fel.
-Kiakadhattak? Ezt,hogy érted?
-Nem tudták, hogy jövök.-jelentette ki nemes egyszerűséggel.
-He?-reagáltam le egyszerűen, mire Zayn hangosan felnevetett.

Mikor kiértünk a reptérre, az eső elállt, a nap kisütött és csiripeltek a madarak.Kicsit hűvös volt, de nem fáztam.Minden nedves volt és nyirkos, olyan tipikus eső utáni idő volt. Zaynnel kézen fogva megálltunk a kocsi előtt, majd ránéztem amolyan "most mit csinálunk" arckifejezéssel.Elindultunk a repülők fele.Én normál emberhez híven elindultam egy repülőhöz, bár csodáltam ,hogy nem vettünk jegyet, de gondoltam Zayn már megvette.Elkezdtem besorolni az emberek mögé, mire Zayn egy határozott mozdulattal visszarántott és így szólt:
-Mi azzal megyünk Cica.-és mosolyogva egy repülőre mutatott.Nem találtam szavakat.A leggyönyörűbb repülő volt amit valaha láttam.Egyből kiszúrhattam volna.Az oldalára giga betűkkel fel volt festve ,hogy "ONE DIRECTION".

11.Fejezet.

ÚJDONSÁG.Mostantól minden részhez, linkelek egy zenét, amit éppen hallgattam, a rész megírása során.Ezt fogom ajánlani, hogy miközben olvassátok, hallgassátok azt a zenét.Így jobban átélitek, legalábbis szerintem, és remélem így mégjobban szeretni fogjátok a blogom.:) Csók.:*


Ma ezt ajánlom:
https://www.youtube.com/watch?v=mk48xRzuNvA



Reggel kipihenten és frissen ébredtem.Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ma edzőterembe megyek.Remek idő volt.Sütött a nap, csiripeltek a madarak.Igazi tavasz hangulat, bár még január eleje van.Bekapcsoltam a tévét és felöltöztem.

Felvettem egy bordó laza felsőt, fekete harisnyát és rövidnadrágot.Nem fáztam benne.Sőt.Alig vártam, hogy mehessek.Gyorsan felvettem az asztalról egy almát és a kocsi kulcsomat és elindultam.Bezártam az ajtót és már rohantam is.Mikor kiértem megcsapott a hűvös szél, de mivel melegen sütött a nap, inkább nem mentem vissza átöltözni.Egyre ahogyan mentem a kocsimhoz erősebben és erősebben fújt a szél.A nap egyre többet ment felhők mögé, végül már ki se jött onnan.Beültem a kocsiba és megállapítottam hogy kicsit felelősségteljesebben is megnézhettem volna, hogy milyen odakint az idő.Beindítottam a kocsit és már el is kezdett szakadni az eső.Király.Én ilyen időbe most tuti, hogy nem szállok ki a kocsiból, inkább elindultam és egy amolyan gyenge próbálkozás gyanánt, abban bíztam, hogy mire odaérek eláll az eső.Ez csak annyira jött be, hogy mire odaértem ugyanúgy szakadt, ha nem jobban.A fejem felé terítettem a kabátom és átrohantam az edzőterem eresze alá.Amit láttam egy "kicsit" elszomorított.Az ajtóra nagy betűkkel rá volt írva ,hogy "ZÁRVA".Köszi.Akkor rohanjunk vissza a kocsiba.Beindítottam és siettem haza.Az utcán csak pár, szaladó embert láttam.Mindenki hazafelé sietett. Sötétedett, pedig még nem volt este, viszont a nap hatalmas felhők mögé rejtőzött. A hajam is vizes lett egy kicsit, meg a nadrágom is tapadt hozzám mert nedves lett.Mivel sötét,szürkés volt az ég és így a hangulat is elég nyomott volt, égtek az utcán a lámpák.Megálltam a kocsival a lakásom előtt és vártam.Igazából nem arra, hogy elálljon, mert akkor itt alszok, de mondjuk arra , hogy erőt gyűjtsek kiszállni a kocsiból.Ültem a kocsiba és néztem ki az ablakon.Csönd volt, csak az esőcseppek kopogását hallottam amik az ablakomnak verődtek, és a hatalmas szelet.Gondolkoztam és úgy döntöttem,hogy felhívom Zaynt.Elővettem a telefonomat, majd kisebb hezitálás után, visszacsúsztattam a nadrágzsebembe a készüléket.Lesütöttem a szemem, mert tudom, hogy csúnyán viselkedtem, és annyi nincs bennem, hogy felhívjam.Persze még mindig bánt, amit csinált, viszont tudom, hogy ez az élete része, és nem fogja feladni.Mondjuk nem is akarom, hogy feladja,csak így nagyon nehéz.

Gondolat menetemből, az szakított ki, hogy teljes sötétség uralkodott el az egész városon.Mindenhol elment az áram.Hirtelen semmit sem láttam.Körülnéztem és nem láttam tényleg semmit.Mikor egyet villámlott (amit hatalmas hang követett) az megvilágította az utcát, viszont nagyon kis időre.Éppen annyira volt elég, hogy körül nézzek, és lássam, hogy senki sincs kint az utcán, hogy szakad az eső,hogy hatalmas szél tombol.Tudtam, hogy minél hamarabb be kellene jutnom a lakásomba,de nem tudtam, hogy kimerjek e szállni.A következőre viszont iszonyatosan megijedtem.

Valaki kopogott az ablakon.Kopogott, majd egyre hangosabban, a végén már erőből ütötte.Ha akartam volna, se tudtam volna megnézni,hogy ki lehet az, mert annyira sötét volt.Nem is gondolkodtam, csak Zaynt tárcsáztam.Tudtam , hogy felesleges, mert úgyse tud olyan messziről mit csinálni,de biztonságot ad a hangja.

Remegő ujjakkal nyomkodtam a telefonom, majd a fülemhez emeltem.Sokáig kicsengett, de nem vette fel.

Szomorúan és félve néztem a telefonom.Egyre hangosabban és erősebben dübögött a kocsiablakomon az az alak, ezért úgy döntöttem hogy kisurranok a másik ajtón és beszaladok a lakásba.Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, újra hívtam Zayt, hátha tudok vele beszélni, de megint nem vette fel.Erőt vettem magamon és gyorsan kinyitottam az ajtót és futni kezdtem.Nem láttam semmit,ráadásul az esőcseppeket a szemembe fújta a hatalmas szembe szél.De a félelemtől semmi nem állíthatott meg.Futottam,de láttam, hogy fut utánam és a nevemet kiáltozza.Ha lehetséges, akkor még gyorsabban futottam, de utolért és megragadta a vállam.Kiabálni kezdtem, de tökmindegy volt mert senki sem volt kint az utcán.Nagyon féltem,már kigördült egy könnycsepp.

-Lisa!-mondta ki a nevemet halkan és éreztem ,hogy engem nézett.

-Ki vagy?-tettem fel nagyon félve a drámai kérdést.

-Zayn vagyok.-jelentette ki, mire ránéztem.Tényleg ő volt.

-Mit keresel itt?-kérdeztem sírva, de már egyáltalán nem féltem.

10.Fejezet.

-Niall?-kérdeztem egy hosszas kicsengés után.
-Sziaa!-üdvözölt, és a hangján azonnal hallani lehetett az örömöt.
-Beszélhetnénk?-kérdeztem halkan.
-Lisa az?-hallottam a Zayn hangját halkan a vonal másik végében.
-Igen.-mondta egyszerűen Niall.
-Értem.-mondta alig hallhatóan és szomorúan Zayn.Én erre hangosabban, amolyan "borzasztóan rossz és nem tudom mit csináljak, megbántott de nagyon szeretem és fáj hogy ilyennek hallom" fújtam ki a levegőt, amit Niall is észre vett mert egyből lényegre tért.
-10-es skálán mennyire hiányzik?-kérdezte
-11.
-Akkor most mondok valamit.Lehet hogy most így még rosszabb lesz, de szerintem jobb ha tudod.-mondta és nekem minden átfutott az agyamon.-Zaynnek borzasztóan hiányzol...
-Mit tehetnék?-vágtam indulatosan a szavába.
-Hallgass meg!Zayn azóta nagyon búskomor.Nagyon sokszor sír, pedig eddig még ezeken kívül életemben körülbelül 4-szer ha láttam sírni.A fotóddal alszik-ébred.Az adatlapodat nézi folyamatosan, mindig ír egy bocsánatkérő üzenetet,de végül mindig kitörli.Látom a szemében a csillogást, amikor szóba kerülsz, és legalább 200-szor elolvasta azt a cikket ami a repülőtéren volt.Körülbelül fél hónap és otthon vagyunk.
-Tudom.Én is nagyon szeretem, de nem tudok vele mit csinálni.Becsapott az ismerkedésünk elején.Aztán szeret, de karácsonykor itt hagy.
-Tudom Lisa, de meg kell értened, hogy neki ez a banda beletartozik az életébe, és ezzel együtt kell elfogadnod.
-Tudom és próbálom, csak nehéz.Nehéz azt az embert több száz kilóméterre tudni magamtól, akit a világon mindennél jobban szeretek.
-Ő is a kínok kínját éli át.Nem akarsz beszélni vele?-kérdezte
-Ott van?
-Nincs.Felment a szobájába, de ha gondolod szólok neki.
-Nem hiszem hogy jó ötlet, majd maximum később felhívom,de most még nem tudnék beszélni vele.
-Ahogy érzed.
-Puszi.És köszönök mindent.Tényleg.
-Ugyan.Ez a legkevesebb.A barátom vagy és ahogy mondtam BÁRMIKOR hívhatsz.-mondta és elmosolyodtam.
-Köszönöm.Puszi.Vigyázzatok magatokra.
-Te is mindennél jobban vigyázz magadra!Puszi Lisa.-mondta és letette.

Még pár percig ültem a padon és néztem az eget.Talán most Zayn is az eget nézni és ő is rám gondol.Talán.A nagy gondolat menetemet, egy testvérpár szakította félbe.Egy fiú és egy lány.A lány úgy láttam talán pár évvel fiatalabb volt.
-Szia! Ne haragudj, nem láttál erre fele egy kiskutyust?-nézett rám a lány könnyes szemmel.
-Oh.Elveszett?-néztem rá szomorúan
-Igen és sehol se találom.
-Igen már itt vagyunk két és fél órája.-mondta türelmetlenül a bátyja zsebre dugott kézzel.
-Bocsi nem láttam.-húztam el a számat, és tényleg sajnáltam.
-Akkor segítenél megkeresni?-kérdezte hirtelen a csaj.
-Jasmine!Hülye vagy? Ne támadd le az idegeneket, mert nem látták a hülye kutyádat!-kiáltotta hirtelen rendre a húgát, ezek szerint Jasmine-t.
-Nick!Napsugár eltűnt!! Fogd be!-kiáltotta Jasmine mire kicsit mosolyra húzódott a szám mert el kell mondanom kifejezetten szórakoztatott a veszekedésük.
-Igazából ráérek és szívesen segítek....-mondtam
-Komolyan?-csillogott Jasmine szeme.
-Komolyan.-mondtam mosolyogva.
-Hát akkor köszönjük.-mondta a srác.
-Nick vagyok.
-Lisa.-fogtam kezet vele.
-Jasmine.-fordult felén a lány
-Lisa.-mosolyogtam feléjük.
-Hu.Ne haragudj, de neked iszonyat jó alakod van.-mondta Nick.Szerintem most nézett meg úgy igazán mikor felálltam a padról.Hmm.Modell szakma egész sötét foltja a múltamnak.
-Köszönöm.-mosolyodtam el.
-Azta de szép vagy.Én meg idegesítelek itt Napsugárral.-mondta ledöbbenten Jasmine, pedig ő is iszonyat szép volt.
-Szerintem közel sem vagyok ennyire "hű de" és különben is.Ha igen akkor mi van? Nem segíthetek megkeresni a kutyusod?-kérdeztem, mire rám mosolyogtak.-Na de induljunk meg,mert kezd sötétedni.
-Hány éves vagy ha szabad kérdeznem?-kérdezte Nick.
-20.-mosolyogtam rá.
-Én 21, a húgom pedig 19,de iszonyat gyerekes.
-Nem gyerekes, csak életvidám.
-Tök mindegy.Szörnyen idegesítő.
-De csak mert a bátyja vagy.
-Neked van testvéred?-kérdezte
-Nincs.
-Na látod.Neked nem kell átélned ezeken nap mint nap.-mondta Nick,nekem pedig eszembe jutott, hogy szinte konkrétan családom sincs.
-És...barátod van?-kérdezte.Tudtam hogy azt akarja kérdezni, hogy van e pasim,csak nemigazán tudta megfogalmazni.De erre a kérdésére még én is elmosolyodtam.Nick helyes.Tényleg.Rövid szőke haj,felzselézve, fekete bőr dzseki,alatta egy szürke kapucnis pulcsi, fekete csőszárú, laza farmer és egy Nike edző cipő.De Zaynt szeretem.Esetleg ha nem lenne nekem Zayn akkor komolyabb is lehetne Nickkel de így maximum csak barát.
-Van.-mondtam ki végül.
-Oh.Ezt viszont sajnálom.-vallotta be őszintén.Mire rámosolyogtam.
-Nézzétek!!! Ott van Napsugáááár!!!!-kiáltotta Jasmine és ugrálni kezdett a kutyusa felé, mire lesokkolódtam.Egy giga nagy bernáthegyi kutya szaladt felénk.
-Ő Napsugár?-kérdeztem furcsán Nick-től.
-Igen.-nevetett fel.-Mindenki így reagál elsőnek.
-A Napnak mekkora sugara?-néztem rá furcsán mire hangosan felnevetett.

Mikor hazaértem, nem vártam másra, mint lefürdeni, és aludni.Bekapcsoltam egy zongora darabot, amit imádok hallgatni, és majdnem elaludtam a kádba a habok között.Mikor kiszálltam, belenéztem a tükörbe.Hosszasan néztem az arcom és nem tetszett.Sápadt vagyok és sugárzik rólam a szomorúság.Nagyon hiányzik Zayn.Magamra tekertem a törölközőmet és felmentem a szobámba.Ott felöltöztem és bezuhantam az ágyba.

9.Fejezet

"A One Direction két énekese is ugyanannak a lánynak imponál?Az úgynevezett 'Sweater Queen' azaz Pulcsi Királynőnek hívott lány, akinek mindkettő énekes oda adta a pulóverét.Mindenki csak annyit tud, hogy a repülőtéren, amikor a banda turnéra indult, megjelent Sweater Queen.A titkos,eddig ismeretlen lány nevét nem tudjuk.Ezért mindenki csak Sweater Queen-nek hívja.Amikor megjelent,Zaynnel beszélt, majd sírt és a fekete hajú énekes megölelte.Később megjelent a szőke sztár is és a lány hirtelen levette a magán lévő Batman-es pulcsiját és Zayn kezébe nyomta.Minden bizonnyal arról a Batman-es pulcsiról van szó, amit Zayn hordott eddig.Ezután Sweater Queen elment és Niall utána szaladt, majd ő adta oda a pulcsiját.Talán emiatt szétoszlik a banda?Egy lányon osztozik a két srác?"-olvastam magamba és nem hittem a szememnek.Még képek is voltak rólunk.Nem tudtam hogy mit kezdjek ezzel a dologgal.Nem vagyok hozzászokva hogy fent vagyok az interneten.Nagyon nem.Sweater Queen?Könyörgöm.Ennél nem ér tovább a fantáziájuk?Lisa, de nembaj.Úgy döntöttem csinálok magamnak egy teát és megpróbálom elfelejteni ezt az egész napot.Hmm.BOLDOG KARÁCSONYT LISA.Kösz.

Reggel, a madár csicsergésre keltem.De nem igazán értettem hogy miért mert az ablakom be volt csukva ráadásul, tél van.Na mindegy azért örültem neki ezért kicsit kinyitottam az ablakomat.Azért hülye nem vagyok, hideg volt így nem sokáig maradt nyitva csak amíg kitisztult a levegő a szobámba.Bekapcsoltam a kedvenc albumomat és az egész ház attól zengett. Kinyitogattam az ablakokat, imádok friss levegőt a házamban tudni.Viszont annyira megfeledkeztem a természet adta gyönyörben, hogy arra lettem figyelmes,reszketek.Fáztam.Nagyon nagyon fáztam. Hahahaha okos vagy Lisa gratulálok.Még jó hogy az előbb tisztáztam hogy nem vagyok hülye hogy megvárjam amíg az egész ház kihűl..Olyan nagyon hideg lett az egész házba hogy alig győztem becsukni iszonyat gyorsan az ablakokat.Úgy döntöttem hogy gyorsan lezuhanyzok, jó melegen felöltözök és elugrok egy pékségbe reggeliért.A Zaynnel csinált karácsonyi sütiket elvittem egy szeretetszolgálatnak, ugyanis nem vagyok az a nagy sütievő.De szeretek segíteni másoknak.A hajamat felkontyoltam, nehogy vizes legyen mert ha vizes hajjal kimegyek még jól beteg is leszek.(Hu a kedvenc tusfürdőm kezd fogyni.Venni kell el ne felejtsem!! ) Felvettem egy nagy bordó sálat,egy fehér kötött pulcsit,egy fekete farmerral,és felkötöttem a hajam.Mehettem volna kocsival, de kiakartam szellőztetni a fejem.kiakartam verni a fejemből Zaynt, de ahogy ezen egyre jobban próbálkoztam, annál inkább belement Niall.Mármint nem nem azért, mert esetleg beleszerettem volna, vagy ilyesmi.Csak amiket mondott.Felajánlotta a barátságát.Nagyon aranyos volt tőle.Folyamatosan az illata, a mosolya és a szeme járt a fejembe.
-Jónapot!-köszöntem a péksége az eladó nőnek és beálltam a sorba közben pedig nézelődtem.Végül egy csokis csigát, egy lekváros croissant ,egy szendvicset és egy elvihető kávét kértem.Mikor fizetni akartam, kikerekedett szemekkel nézett a nő:
-Maga nem a pulcsi királynő?-kérdezte mire lesokkolódtam.
-Tessék?!-akadtam ki.
-Igen maga az.Aki miatt felbomlik a One Direction!!!
-Parancsol?Na engem hagyjon békén a hülyeségeivel.SEMMIT NEM TUD ÉS NEM IS FOG! Ide adja amiket megvettem, vagy nem?-kérdeztem mérgesen.
-Menjen innen!!-mondta
-Menjen a francba!-mentem ki dühösen és becsaptam magam mögött az ajtót.Semmit nem ért, semmit nem tud akkor miért vádol engem? Ilyen buták az emberek?Elszomorodtam és elmentem egy parkba.

Leültem egy padra és Niallt tárcsáztam....