Ma ezt ajánlom:
https://www.youtube.com/watch?v=mk48xRzuNvA
Reggel kipihenten és frissen ébredtem.Éppen ezért úgy döntöttem, hogy ma edzőterembe megyek.Remek idő volt.Sütött a nap, csiripeltek a madarak.Igazi tavasz hangulat, bár még január eleje van.Bekapcsoltam a tévét és felöltöztem.
Felvettem egy bordó laza felsőt, fekete harisnyát és rövidnadrágot.Nem fáztam benne.Sőt.Alig vártam, hogy mehessek.Gyorsan felvettem az asztalról egy almát és a kocsi kulcsomat és elindultam.Bezártam az ajtót és már rohantam is.Mikor kiértem megcsapott a hűvös szél, de mivel melegen sütött a nap, inkább nem mentem vissza átöltözni.Egyre ahogyan mentem a kocsimhoz erősebben és erősebben fújt a szél.A nap egyre többet ment felhők mögé, végül már ki se jött onnan.Beültem a kocsiba és megállapítottam hogy kicsit felelősségteljesebben is megnézhettem volna, hogy milyen odakint az idő.Beindítottam a kocsit és már el is kezdett szakadni az eső.Király.Én ilyen időbe most tuti, hogy nem szállok ki a kocsiból, inkább elindultam és egy amolyan gyenge próbálkozás gyanánt, abban bíztam, hogy mire odaérek eláll az eső.Ez csak annyira jött be, hogy mire odaértem ugyanúgy szakadt, ha nem jobban.A fejem felé terítettem a kabátom és átrohantam az edzőterem eresze alá.Amit láttam egy "kicsit" elszomorított.Az ajtóra nagy betűkkel rá volt írva ,hogy "ZÁRVA".Köszi.Akkor rohanjunk vissza a kocsiba.Beindítottam és siettem haza.Az utcán csak pár, szaladó embert láttam.Mindenki hazafelé sietett. Sötétedett, pedig még nem volt este, viszont a nap hatalmas felhők mögé rejtőzött. A hajam is vizes lett egy kicsit, meg a nadrágom is tapadt hozzám mert nedves lett.Mivel sötét,szürkés volt az ég és így a hangulat is elég nyomott volt, égtek az utcán a lámpák.Megálltam a kocsival a lakásom előtt és vártam.Igazából nem arra, hogy elálljon, mert akkor itt alszok, de mondjuk arra , hogy erőt gyűjtsek kiszállni a kocsiból.Ültem a kocsiba és néztem ki az ablakon.Csönd volt, csak az esőcseppek kopogását hallottam amik az ablakomnak verődtek, és a hatalmas szelet.Gondolkoztam és úgy döntöttem,hogy felhívom Zaynt.Elővettem a telefonomat, majd kisebb hezitálás után, visszacsúsztattam a nadrágzsebembe a készüléket.Lesütöttem a szemem, mert tudom, hogy csúnyán viselkedtem, és annyi nincs bennem, hogy felhívjam.Persze még mindig bánt, amit csinált, viszont tudom, hogy ez az élete része, és nem fogja feladni.Mondjuk nem is akarom, hogy feladja,csak így nagyon nehéz.
Gondolat menetemből, az szakított ki, hogy teljes sötétség uralkodott el az egész városon.Mindenhol elment az áram.Hirtelen semmit sem láttam.Körülnéztem és nem láttam tényleg semmit.Mikor egyet villámlott (amit hatalmas hang követett) az megvilágította az utcát, viszont nagyon kis időre.Éppen annyira volt elég, hogy körül nézzek, és lássam, hogy senki sincs kint az utcán, hogy szakad az eső,hogy hatalmas szél tombol.Tudtam, hogy minél hamarabb be kellene jutnom a lakásomba,de nem tudtam, hogy kimerjek e szállni.A következőre viszont iszonyatosan megijedtem.
Valaki kopogott az ablakon.Kopogott, majd egyre hangosabban, a végén már erőből ütötte.Ha akartam volna, se tudtam volna megnézni,hogy ki lehet az, mert annyira sötét volt.Nem is gondolkodtam, csak Zaynt tárcsáztam.Tudtam , hogy felesleges, mert úgyse tud olyan messziről mit csinálni,de biztonságot ad a hangja.
Remegő ujjakkal nyomkodtam a telefonom, majd a fülemhez emeltem.Sokáig kicsengett, de nem vette fel.
Szomorúan és félve néztem a telefonom.Egyre hangosabban és erősebben dübögött a kocsiablakomon az az alak, ezért úgy döntöttem hogy kisurranok a másik ajtón és beszaladok a lakásba.Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, újra hívtam Zayt, hátha tudok vele beszélni, de megint nem vette fel.Erőt vettem magamon és gyorsan kinyitottam az ajtót és futni kezdtem.Nem láttam semmit,ráadásul az esőcseppeket a szemembe fújta a hatalmas szembe szél.De a félelemtől semmi nem állíthatott meg.Futottam,de láttam, hogy fut utánam és a nevemet kiáltozza.Ha lehetséges, akkor még gyorsabban futottam, de utolért és megragadta a vállam.Kiabálni kezdtem, de tökmindegy volt mert senki sem volt kint az utcán.Nagyon féltem,már kigördült egy könnycsepp.
-Lisa!-mondta ki a nevemet halkan és éreztem ,hogy engem nézett.
-Ki vagy?-tettem fel nagyon félve a drámai kérdést.
-Zayn vagyok.-jelentette ki, mire ránéztem.Tényleg ő volt.
-Mit keresel itt?-kérdeztem sírva, de már egyáltalán nem féltem.
