5.Fejezet

-Akkor ha már ennyire nagy barátok lettünk az elmúlt hetekben, mutass valamit te nagy zenész.-törtem meg a fájdalmasan kínos csöndet.
Zayn semmit sem mondott csak mosolygott egyet , leült a zongorája elé és ezt kezdte énekelni.
http://www.youtube.com/watch?v=g2Ku9NaHaqU
Nem kicsit kezdtem el szédülni meg minden bajom volt mikor hallgattam.Gyönyörű volt egyébként.Úgy éreztem hogy a dalt nekem énekli.Jó persze ez így is volt mivel csak ketten voltunk a szobába és én kértem meg hogy mutasson valamit ergo nekem énekelt, de mégis maga a dal valahogy úgy tűnt hogy olyan hogyis mondjam.Személyes.Úgy egy kicsikét ránk illett.Szerintem szándékosan énekelte ezt.
Mikor befejezte nem is tudtam hogy mit csináljak hirtelen.Végül egy "nem is rossz"-at nyögtem ki amit mégis bántam.Egy világhírű énekes (amúgy annyira biztosan nem világhírűek ha én még életemben nem is hallottam rólluk.xd na mindegy) Szóval egy elég híres énekes csak nekem énekel egy szerelmes dalt, és én annyit mondok hogy nem rossz? Szerintem amikor definiálták a szánalmas lúzer szót, olyasmi embert képzeltek el mint én.Gratulálok Lisa.Ezaz.
-Köszi.-mosolygott rám.
-Ne értsd félre nagyon tetszik-mondtam zavartan.
-Oké nyugi-nevetett
Aztán megszólalt a csengőhangom :Eminem-When I'm Gone. Zayn hirtelen felnézett és furcsán nézett rám amíg kotorásztam a táskámban a telefonom után ami persze a legalján volt.
-Eminem??-kérdezte
-Igen miért?-kérdeztem
-Szereted?
-Viccelsz?Utálom.Azért az a csengőhangom...-mondtam mire felnevetett.
-Jó csak kérdeztem.Amúgy ez egy szép száma.-mondta
-Igen szerintem is.-mondtam mire megtaláltam a telefonomat de mindegy volt már mert letette.
-Nem hívod vissza?-kérdezte.
-Nem.-mondtam egyszerűen és egy másodpercre se vettem le a tekintetem az övéről. Már kezdett egyre zavarba ejtőbb lenni a tekintete és a csend.
Percekig néztük egymást a csendben mikor kezdett felém hajolni.Nagyon úgy nézett ki hogy meg akar csókolni.De nem akartam hogy ez most mindent összezavarjon köztünk.Azt is tudtam viszont hogy ha tényleg meg akar csókolni akkor nem tudok neki nemet mondani.És nem is akarok.
Szerencsére nem is kellett mert ahogy közeledett már csak vagy egy centi volt az ajkunk között,bejött egy srác és egy 'heló' mellett ránk se nézve beült a kanapéra és videójátékozni kezdett.Azt hiszem.
-Hátez?-néztem zavartan.
-Harry.Zavarsz.-nézett kínosan Zayn.
-Igazából én már menni készültem..-mutattam az ajtó felé.
-Maradj..-marasztalt Zayn.-HARRY!
-Zayn ha menni akar had menjen ,te viszont megdobhatnál egy kólával..-mondta
-Jó!-mondta Zayn és úgy hozzá vágott egy kólát hogy rossz volt nézni.
-Normális vagy?!-ordította azt hiszem Harry
-Te mondtad..-nézett rá Zayn lesajnálóan.Úgy láttam elvannak szóval én leléptem.Észre se vették.

4.Fejezet

*Saját (Lisa) szemszög*

Sírva futottam haza.Úgy éreztem mindent düht kiadtam magamból.Rendesen megkönnyebbültem viszont még mindig nyomasztott valami.Zayn.Amit értem tett meg minden de nem nem nem érdekel mert becsapott.Elég csúnyán.Haragszok rá.De tényleg.Viszont még mindig éreztem az illatát magamon ami melegséggel töltött el.Szeretem és akármit tesz nem tudom utálni.És ez borzasztó.

Pár napig nem is láttam.Láttam hogy írt Facebookon meg volt hogy az ajtóm előtt hagyott egy szál rózsát, ilyesmi de inkább  hagyni akartam hogy leülepedjenek a dolgok.Bennem is, benne is.

Reggel hiányérzettel ébredtem.Mikor leszaladtam még pizsamába a postáért csak egy papucsot meg egy pulcsit vettem fel, rájöttem hogy Zayn hiányzik.De nagyon.Felszaladtam és letusoltam.Megszárítottam a hajam és kivasaltam amitől elektromos lett.:D

Kihúztam a szemem és befújtam magam parfümmel...stb meg minden ilyesmi.Mikor már kellőképpen elkészültem megfogtam a táskám meg a kocsikulcsom, felkaptam a bőrdzsekim meg egy nagy sálat és elindultam. Zaynhez mentem, mert megakartam vele beszélni mindent.Nem rohanhatom le.Teljesen normális hogy nem úgy jött velem szemben hogy 'Hé világsztár vagyok' oké lehet hogy azt se értékeltem volna túlzottan de azért elmondhatta volna.na mindegy már én sem tudom hogy mit tudok meg mi lett volna.Éppen ezért megyek el hozzá.Mindenkinek jár egy második esély de csak ha van jó indoka :)

Mikor felértem Zayn ajtajához és becsöngettem kb azonnal kinyitotta és pont egy joghurtot evett.Eléggé meglepődött.:)

-Hát...hát...hát te??-kérdezte 

-Szia.-köszöntem halványan mosolyogva

-Jajj, bocsi.Szia.Be..be jössz?-kérdezte félve a választól.

-Köszi.-léptem be egy lépést és reflex szerűen néztem körbe. Hu. Mindenhol régi énekesek, hangszerek,TV, video játékok, DVD-k chipses zacskók kólás üvegek szét dobálva.De alapjába véve szép volt.Csak mint egy ilyen korú pasi szobától elvárná az ember.

-Kérsz egy kávét?-kérdezte

-Nem köszi.-ültem le a kanapéra és Zayn mellém.

-Csak beszélni szeretnék veled.-kezdtem, mire Zayn lehajtotta a fejét és a földet kezdte nézegetni mintha annyira érdekes lenne, végül elkezdte.

-Figyelj.Nem akartam hazudni,se titkolózni, nem feltételeztem rólad hogy azért szeretnél mert esetleg híresebb vagyok az átlagnál, csak, csak már volt ilyenben részem, és szóval....-mondat de félbeszakítottam

-Zayn!Figyelj nem számít jó?Felejtsük el.Kezdjük előröl.

-Tényleg?-kérdezte bizonytalanul.

-Tényleg.Legyünk...legyünk barátok.-mondtam ki félve.Nem mondhattam hogy legyünk szerelmesek és járjunk vagy ilyesmi.

-Hmm.barátok.Igen.:)-mosolygott rám furcsán.

3.Fejezet

*Zayn szemszöge*

-Mindenképp.-nyugtattam meg Lisát.Legbelül tudtam hogy ez sosem fog bekövetkezni.Nagyon vonzódom Lisához.Megmagyarázhatatlan.De tényleg.A mosolya, a szeme, a tekintete, a stílusa, a hozzáállása,mindene. Tökéletes.Éppen ezért nem tudhatja meg teljesen hogy ki vagyok valójában.Nem tudhatja meg hogy egy világsztár vagyok.Nem szeretném hogy a hírnév miatt szeressen.Majd ha már így hétköznapi emberként szeret akkor elmondom neki.
-Akkor jó.-mosolygott rám amitől libabőrös lettem.-Mit nézel?-kérdezte zavartan. Hu azt hiszem túl sokáig néztem:S Hupsz.
-Jajj bocsi..Csak szép vagy.-mondtam nagyon halkan és lesütöttem a szemem.
-Nekem most azt hiszem mennem kell.-nézett hirtelen a telefonjára.
-Oh.Értem.-álltam fel az asztaltól olyan hirtelen hogy még én sem gondoltam volna.-El vigyelek?-kérdeztem felvéve a kocsikulcsomat az asztalról.
-Hát. Sietek.És gyalog vagyok.Megtennéd?-kérdezte mosolyogva
-Gyere.-biccentettem és ráadtam a kabátját. Képtelen voltam nem beleszippantani az illatába.Édes illata volt.Talán megmarad bennem örökre.
Kiszaladtunk és azt vettük észre hogy szakad az eső.De konkrétan, mintha dézsából öntötték volna.Dörgött is ráadásul.
-Hu.-lépett vissza az eresz alá hirtelen Lisa amikor meglátta.
-Várjcsak.-kaptam le magamról a kapucnis pulcsimat és azonnal ráadtam.
-Köszi.-mosolygott rám.


Beszálltunk a kocsiba és elszáguldtunk.Megálltunk az albérlete előtt...
-Akkor..-kezdte de belé fojtottam a szót.
-Majd hívlak..-mondtam gyorsan
-Jó.-mosolygott és besietett.Még percekig néztem hogy hol haladt az úton.Mire feleszméltem.
-Hé.-kopogott be az ablakon nevetve.-A pulcsid!-mutogatott a pulcsimra ami még rajta volt.
-Majd ha legközelebb látlak vissza adod.;) Ez is legalább egy ürügy hogy lássalak.-nevettem mire ő is elnevette magát.Majd mutatta hogy tekerjem le az ablakot.
-Oké szépfiú.-kacsintott rám és megpuszilta az arcom. Hu.Alig kaptam utána levegőt.Mire feleszméltem már beszaladt.

Mikor hazaértem eszembe jutott hogy nem tudom a telefonszámát.A fenébe.

Napok teltek el úgy hogy nem is láttam.Nem tudtam felhívni. Facebookon írtam neki de nem reagált.Gondolom észre se vette.

Körülbelül 1,5 hét telt el mióta utoljára láttam.Lementem futni amikor szószerint belefutottam Lisába.
-Hu bocsi..-néztem rá.Viszont ő nem is nézett rám csak tovább futott.-Hé!Mi a baj?-futottam utána de nem akart válaszolni.-Maradj már!-ragadtam meg a karját amikor végre képes volt rám nézni.
-Mivan?!-kérdezte türelmetlenül és mérgesen.
-Én is ezt kérdezem..-döbbentem le.
-Elmondjam mi van?-kérdezte ingerülten.
-Kérlek....-mondtam türelmetlenül.
-Mégis mikor akartad elmondani?Hm?Soha?-kérdezte
-Mégis mit?-értetlenkedtem
-"Van egy bandám a 4 legjobb barátommal játszunk de nem nagy szám.Tényleg"-idézett mire leeset.
-A fenébe.-kaptam a fejemhez mert mindent megértettem.Hogy miért nem írt vissza, hogy miért nem keresett és hogy most miért ilyen mérges.
-Hm.Sajnálom hogy elrontottam a kis játékodat és nem tudsz tovább rajtam szórakozni, de nézd csak, ott az a lány naiv mint én.Menj és csapd be őt is.Törd össze az ő szívét is.Röhögd ki.Ja és add oda neki a pulcsidat!Nekem nem kell!-mutatott egy parkban futó lény után. láttam hogy végig gördül egy könnycsepp a szemén.
Nagyon fájt hogy fájdalmat okoztam neki.Nagyon.Mindennél jobban.
-Kérlek beszéljük meg...-kezdtem, de hiába
-Tudod,...-kezdte.-Engem nem érdekel,hogy gazdag vagy, hogy híres vagy.Semmi.Csak te.De az fáj a legjobban hogy azt feltételezted rólam hogy a kis bandád miatt szeretlek.Tudod mit?.Menj a francba.De komolyan.-nézett a szemembe ami könnyes volt éppúgy mint az övé.
-De szeretlek.-mondtam ki végre mert tényleg úgy éreztem.És ezt érzem már egy hónapja amióta elsőnek megláttam csak még magamnak se vallottam be.Viszont amikor kimondtam nagyon megkönnyebbültem.
-Zayn.Lejárt a játékod nem veszed észre?-nevetett kínosan-Te játszottál, én bevettem.Nevethettél rajtam.Nem volt elég?Hagyjuk egymást, kérlek.-mondta végig a szemembe nézve és elment.

Nekem meg majd meghasadt a szívem.Szeretem.De komolyan.