2.Fejezet

Reggel nyúzottan keltem.Nem sokat tudtam aludni. Egész nap Zayn járt a fejembe.A tekintete, az érintése, és ő.Ő mindenestől.Kinyitottam az ablakomat a szobámba és egészen sütött a nap.Még majdnem hogy meleg volt. Na jó azért annyira nem.:\.:)
Lesiettem a konyhába és melegítettem magamnak egy kávét.Bekapcsoltam a tévét és valami reggeli műsor szólt belőle, de csak szimpla háttérzajnak mert utálom a csendet.Bementem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe.Hát....rémes.Ennyit erről amit láttam.Gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel.Kicsit elbambultam a tükörbe.Csak arra eszméltem fel ,hogy nagyon erős kávé szagot érzek.A FENÉBE! Igen amilyen tök normális vagyok bent hagytam a mikróba a kávémat ami totál kifutott és minden kávés lett. Uh. BÉNA vagyok.Csupa nagybetűvel. Komolyan.:)
Felszaladtam és felvettem egy hosszú csőszárú nadrágot, rövid szárú tornacipőt,egy trikót és egy kötött pulcsit.A hajamat a fejem tetejére copfoztam enyhén és hagytam hogy pár tincs kihulljon lazán. Lementem és feltettem egy kis alapozót..stb csak a szokásosat.Megittam az amúgy újracsinált kávémat és jól belaktam hogy ne nagyon éhezzek egész nap.Ettem egy kakaós csigát, egy Nutellás palacsintát,3 túrórudit ,4 joghurtot, és egy kiflit.Ittam 3 pohár barackos Siót és útnak indultam.
George már elég keményen fogadott....
-Remélem nem reggeliztél, mert itt sem fogsz.Húzzál dolgozni!-ordította megalázóan.
-Oké..-sziszegtem kedvetlenül.
Délbe mikor vártuk az "ebédünket" azaz egy fél kiflit, azért kicsit meglepődtem.
-Nesze...-lökte elém George a 3 szem gyógyszert.
-Parancsolsz?-kérdeztem kikerekedett szemekkel nézve.
-Nem fogok kis pincért játszva felszolgálni.Nesze edd meg.-mondta lekezelően
-Nem,nem-ráztam meg a fejem- nem az a bajom....-kezdtem
-Hát?!!-ordított rám mérgesen
-Gyógyszer?Hol a kifli?-kérdeztem.George csak felröhögött.
-Mától ez az ebéd, jó étvágyat.-mondta és elment.
Én biztos hogy nem fogom magam gyógyszerezni.Fogtam magam és elindultam a kijárat felé.Nem érdekelt semmi, senki csak hogy minél hamarabb elhagyhassam az épületet.VÉGLEG.Már majdnem kint voltam amikor valaki visszarántott egy elég erős és határozott mozdulattal.
-Hova lesz a menet?-kérdezte George
-Haza.El innen!-mondtam.
-Azt nem hiszem.-kezdett rángatni.
-Márpedig de.-rántottam vissza magam, de nem engedett egyre erősebben és erősebben rángatott már nagyon fájt a kezem.
-Hé!Engedd el!-ordított egy hang.
-Ki mondja?-nézett flegmán hátra George.
-Én!-mondta egyszerűen és úgy arcba vágta Georgeot hogy még majdnem az én szemem is csillogott..:) Zayn volt. Ki más?Másodjára mentett meg.
-Gyere!-ragadta meg gyengén mégis határozottan a karom és kirohantunk az épületből.Vagy 3-4 utcát futottunk mikor megálltunk.
-Hát te? Hogy kerülsz ide?-néztem fekete szemébe mire elmosolyodott.
-Hm.Megérzés.-mondta és elindult.-Na szia!-intett egyet gyorsan
-Hé, várj már! Most elmész? Megmentesz másodjára és csak itt hagysz?Semmi infóm rólad, és itt hagysz? Ki tudja mikor látlak viszont..-ordítottam utána, mire megfordult.Gyorsan utána indultam mert láttam hogy bevár.
-Mit szeretnél tudni?-kérdezte mosolyogva
-Mindent...Rólad.Ki vagy?Hogy vagy?Miért vagy?Honnan vagy?..stb-kezdtem mire elnevette magát.
-Jó akkor üljünk be egy kávéra és te is elmondasz mindent magadról és én is.-mondta mire biccentettem és elindultunk.
-Amúgy kávét ne légyszi.-jutott eszembe a reggeli csodakávém.
-Miért?-kérdezte
-Hu reggel kis híján felrobbantottam a mikrómat.-kezdtem mesélni.


-Amúgy még meg se köszöntem hogy megmentettél George elől.-kezdtem a kávézóban.
Nem mondott semmit csak biccentett és beleivott a narancslevébe.
-De hogy kerültél te ebbe a modell szakmába?Vagy mi ez az egész? -kérdezte.
-Hu ez egy hosszú sztori...-kezdtem
-Ráérünk.Neked nincs munkahelyed nekem meg van de ráér.-mondta
-Oké, hát az egész még otthon, anyuéknál kezdődött.Anya bárokban van hót részegen, apa meg a börtönben van minden valószínűséggel.Testvérem nincs, senkim sincs csak egy keresztanyám aki segített a bajban.Például ő adott pénzt is hogy új életet kezdjek itt Londonban.Nagyon sokat sírtam.A repülőn végig.Aztán egy szállodába mentem és nagyon jó érzésem lett.Ott laktam körülbelül 2-3 hetet mikor lementem a parkba sétálni és találkoztam Georgedzsal. Mindent ígért.Fényt, vörös szőnyeget, pénzt hírnevet..stb. Naiv voltam és bele mentem.Elegem lett, te megmentettél és most itt kávézok egy bizonyos Zayn Malikkal.-fejeztem be.
-Hu.és örülsz hogy itt kávézhatsz velem?-kérdezte
-Igen.De tényleg nem tudom mi lenne velem ha te nem lennél.-néztem a szemébe és furcsa érzés volt a hasamba.
-Hát te?Te is mesélj magadról.-mondtam.
-Oké.Hát igazából semmi nincs.Énekelgetek, van 4 legjobb barátom és van egy bandánk.X-faktorban is voltunk, de semmi extra.-mondta.(Huu.:D)
-Azta az jó.Van már rajongó táborotok.?-érdeklődtem
-Hát szeretnek egy páran de tényleg semmit nagy szám.-mondta.
-Hát oké azért egyszer szívesen meghallgatom a próbátokat.:)-mondtam mire bólintott.

1.Fejezet

-Lisa!Mit eszel már megint?Normális vagy?Így is kövér disznó vagy!Egy csúnya, tehetségtelen valami vagy!Gyerünk iparkodj!Mindjárt te jössz!-ordított George a főnököm.És letettem a fél kiflimet, ami amúgy az ebédem lett volna.

20 éves vagyok, modellként dolgozom.45 kg vagyok és azt mondják kövér vagyok.El akarok jönni a modell szakmából mert nem szeretnék ennél is jobban rámenni idegileg.Kövérnek látom magam és csúnyának.De nem tehetek mást.17 évesen eljöttem otthonról mert a szüleim alkoholisták.Apám börtönbe, anyám bárokban.Testvérem nincs szóval nem tartott vissza semmi hogy eljöjjek Londonba.Minden nagyon jól indult.Anyagilag is megvoltam, kaptam némi pénzt az új életem kezdésére keresztanyámtól.Minél gyorsabban el akartam jönni.Sírva jöttem a repülőn végig. Mihelyst ide értem elmentem egy szállodába.Gyönyörű szobát kaptam és remek emberek vettek körül.Megcsapott a boldogság és a szeretet szele bár még egyiket se éreztem soha.Melegség járta át a szívem.Napokig voltam ott már teljesen berendezkedtem és kezdtem otthonosan érezni magam amikor egy nap lementem sétálni a parkba.Megállított egy pasi.Akkor még nem tudtam hogy ő lesz a terrorizáló főnököm, George.Modell munkát ajánlott jó pénzt, reflektor fényeket és vörös szőnyeget.Boldogan mondtam igent hiszen ki ne szeretne modell lenni Londonba?Így kívülállóként fogalmam sem volt mire mondtam igent.2 hete vagyok itt és 15 kg-ot fogytam.

-Már megyek is.-hajtottam le a fejem és kiszaladtam az öltözőből.Szó szerint kilöktek a szőnyegre és a reflektorfényre.Tapsolást és fényképezőgépek kattogását hallottam.Nem néztem semerre csak lefele.Egy valakin viszont meg akadt a szemem.Egy különleges srácon.Még sohasem láttam. Nem tudtam ki ő.De engem nézett.Nem nevetett gúnyosan mint a többi ember.Az arca ideges volt mégis nyugodt és csak engem nézett.Fekete haja volt és fekete szeme.

Mikor végeztem hazamehettem.Este volt már.Egyedül mentem a hazavezető úton gyalog, hideg novemberi szélben.Összébb húztam a bőrdzsekim és feljebb húztam a párducmintás sálam.Magassarkú csizmában viszont nem jó sietni mert megbotlottam.Majdnem elestem, de valaki megtartott a könyökömnél.

-Vigyázz.Elesel.-mondta valaki nagyon megnyugtató hangon.

-Köszönöm.-mondtam bátortalanul és félve de ránéztem.Ő volt.A pasi volt a nézők közül!A fekete jóképű,helyes srác fekete szemmel.

Nem válaszolt a "köszönöm"-re csak elmosolyodott.

-Zayn vagyok.-nyújtotta a kezét felém.

-Lisa.-fogtam meg a kezét.Nem akartam elengedni.-Hát , minden jót.-mondtam és elindultan mert nem akartam semmi kapcsolatot.

-Minden jót.-mondta és ő ott maradt.Nem jött utánam, meg semmi.Nem akartam ott hagyni de muszáj volt.

Hazaértem és elmentem tusolni.Közben hallgattam a zenét.Hajat mostam és felvettem egy hatalmas Batman-es pólót pizsama gyanánt.Megszárítottam a hajam és hagytam hogy a vállamra hulljanak a tincsek.Készítettem magamnak egy forrócsokit ,ugyanis itthon nem szoktam arra figyelni hogy mit eszek.Nem érdekel.Talán ez az oka annak hogy még nem fogytam el és nem vagyok anorexiás.Elég ha a munkába egész nap nem eszek semmit. Beültem a TV elé a babzsákfotelembe.Bekapcsoltam és a hírekre vittem.Nem nagyon szoktam figyelni de biztonságot érzek ha az megy a TV-be.Magam elé vettem a laptopom és a forró csokim és felnéztem Facebookra meg Twitterre.Csak a szokásosak voltak.Mivel híres modell vagyok nem volt érdekes hogy volt egy új követőm.De mikor megnéztem elkerekedett a szemem.Ő volt.Zayn.Zayn

 Maliknak hívják.Aki nem csúfolt ki, aki megfogta a kezem amikor majdnem elestem, aki nem fogdosott, aki nem tárgyként kezelt hanem emberként, aki érzelmeket váltott ki belőlem, aki nem rá menősködött amikor elmentem.

A hasamban érdekes érzést éreztem.Olyat amilyet még soha.Fogalmam sincs mi ez az érzés de melegséggel tölt el és érzem a hiányát.