5.Fejezet

-Akkor ha már ennyire nagy barátok lettünk az elmúlt hetekben, mutass valamit te nagy zenész.-törtem meg a fájdalmasan kínos csöndet.
Zayn semmit sem mondott csak mosolygott egyet , leült a zongorája elé és ezt kezdte énekelni.
http://www.youtube.com/watch?v=g2Ku9NaHaqU
Nem kicsit kezdtem el szédülni meg minden bajom volt mikor hallgattam.Gyönyörű volt egyébként.Úgy éreztem hogy a dalt nekem énekli.Jó persze ez így is volt mivel csak ketten voltunk a szobába és én kértem meg hogy mutasson valamit ergo nekem énekelt, de mégis maga a dal valahogy úgy tűnt hogy olyan hogyis mondjam.Személyes.Úgy egy kicsikét ránk illett.Szerintem szándékosan énekelte ezt.
Mikor befejezte nem is tudtam hogy mit csináljak hirtelen.Végül egy "nem is rossz"-at nyögtem ki amit mégis bántam.Egy világhírű énekes (amúgy annyira biztosan nem világhírűek ha én még életemben nem is hallottam rólluk.xd na mindegy) Szóval egy elég híres énekes csak nekem énekel egy szerelmes dalt, és én annyit mondok hogy nem rossz? Szerintem amikor definiálták a szánalmas lúzer szót, olyasmi embert képzeltek el mint én.Gratulálok Lisa.Ezaz.
-Köszi.-mosolygott rám.
-Ne értsd félre nagyon tetszik-mondtam zavartan.
-Oké nyugi-nevetett
Aztán megszólalt a csengőhangom :Eminem-When I'm Gone. Zayn hirtelen felnézett és furcsán nézett rám amíg kotorásztam a táskámban a telefonom után ami persze a legalján volt.
-Eminem??-kérdezte
-Igen miért?-kérdeztem
-Szereted?
-Viccelsz?Utálom.Azért az a csengőhangom...-mondtam mire felnevetett.
-Jó csak kérdeztem.Amúgy ez egy szép száma.-mondta
-Igen szerintem is.-mondtam mire megtaláltam a telefonomat de mindegy volt már mert letette.
-Nem hívod vissza?-kérdezte.
-Nem.-mondtam egyszerűen és egy másodpercre se vettem le a tekintetem az övéről. Már kezdett egyre zavarba ejtőbb lenni a tekintete és a csend.
Percekig néztük egymást a csendben mikor kezdett felém hajolni.Nagyon úgy nézett ki hogy meg akar csókolni.De nem akartam hogy ez most mindent összezavarjon köztünk.Azt is tudtam viszont hogy ha tényleg meg akar csókolni akkor nem tudok neki nemet mondani.És nem is akarok.
Szerencsére nem is kellett mert ahogy közeledett már csak vagy egy centi volt az ajkunk között,bejött egy srác és egy 'heló' mellett ránk se nézve beült a kanapéra és videójátékozni kezdett.Azt hiszem.
-Hátez?-néztem zavartan.
-Harry.Zavarsz.-nézett kínosan Zayn.
-Igazából én már menni készültem..-mutattam az ajtó felé.
-Maradj..-marasztalt Zayn.-HARRY!
-Zayn ha menni akar had menjen ,te viszont megdobhatnál egy kólával..-mondta
-Jó!-mondta Zayn és úgy hozzá vágott egy kólát hogy rossz volt nézni.
-Normális vagy?!-ordította azt hiszem Harry
-Te mondtad..-nézett rá Zayn lesajnálóan.Úgy láttam elvannak szóval én leléptem.Észre se vették.

4.Fejezet

*Saját (Lisa) szemszög*

Sírva futottam haza.Úgy éreztem mindent düht kiadtam magamból.Rendesen megkönnyebbültem viszont még mindig nyomasztott valami.Zayn.Amit értem tett meg minden de nem nem nem érdekel mert becsapott.Elég csúnyán.Haragszok rá.De tényleg.Viszont még mindig éreztem az illatát magamon ami melegséggel töltött el.Szeretem és akármit tesz nem tudom utálni.És ez borzasztó.

Pár napig nem is láttam.Láttam hogy írt Facebookon meg volt hogy az ajtóm előtt hagyott egy szál rózsát, ilyesmi de inkább  hagyni akartam hogy leülepedjenek a dolgok.Bennem is, benne is.

Reggel hiányérzettel ébredtem.Mikor leszaladtam még pizsamába a postáért csak egy papucsot meg egy pulcsit vettem fel, rájöttem hogy Zayn hiányzik.De nagyon.Felszaladtam és letusoltam.Megszárítottam a hajam és kivasaltam amitől elektromos lett.:D

Kihúztam a szemem és befújtam magam parfümmel...stb meg minden ilyesmi.Mikor már kellőképpen elkészültem megfogtam a táskám meg a kocsikulcsom, felkaptam a bőrdzsekim meg egy nagy sálat és elindultam. Zaynhez mentem, mert megakartam vele beszélni mindent.Nem rohanhatom le.Teljesen normális hogy nem úgy jött velem szemben hogy 'Hé világsztár vagyok' oké lehet hogy azt se értékeltem volna túlzottan de azért elmondhatta volna.na mindegy már én sem tudom hogy mit tudok meg mi lett volna.Éppen ezért megyek el hozzá.Mindenkinek jár egy második esély de csak ha van jó indoka :)

Mikor felértem Zayn ajtajához és becsöngettem kb azonnal kinyitotta és pont egy joghurtot evett.Eléggé meglepődött.:)

-Hát...hát...hát te??-kérdezte 

-Szia.-köszöntem halványan mosolyogva

-Jajj, bocsi.Szia.Be..be jössz?-kérdezte félve a választól.

-Köszi.-léptem be egy lépést és reflex szerűen néztem körbe. Hu. Mindenhol régi énekesek, hangszerek,TV, video játékok, DVD-k chipses zacskók kólás üvegek szét dobálva.De alapjába véve szép volt.Csak mint egy ilyen korú pasi szobától elvárná az ember.

-Kérsz egy kávét?-kérdezte

-Nem köszi.-ültem le a kanapéra és Zayn mellém.

-Csak beszélni szeretnék veled.-kezdtem, mire Zayn lehajtotta a fejét és a földet kezdte nézegetni mintha annyira érdekes lenne, végül elkezdte.

-Figyelj.Nem akartam hazudni,se titkolózni, nem feltételeztem rólad hogy azért szeretnél mert esetleg híresebb vagyok az átlagnál, csak, csak már volt ilyenben részem, és szóval....-mondat de félbeszakítottam

-Zayn!Figyelj nem számít jó?Felejtsük el.Kezdjük előröl.

-Tényleg?-kérdezte bizonytalanul.

-Tényleg.Legyünk...legyünk barátok.-mondtam ki félve.Nem mondhattam hogy legyünk szerelmesek és járjunk vagy ilyesmi.

-Hmm.barátok.Igen.:)-mosolygott rám furcsán.

3.Fejezet

*Zayn szemszöge*

-Mindenképp.-nyugtattam meg Lisát.Legbelül tudtam hogy ez sosem fog bekövetkezni.Nagyon vonzódom Lisához.Megmagyarázhatatlan.De tényleg.A mosolya, a szeme, a tekintete, a stílusa, a hozzáállása,mindene. Tökéletes.Éppen ezért nem tudhatja meg teljesen hogy ki vagyok valójában.Nem tudhatja meg hogy egy világsztár vagyok.Nem szeretném hogy a hírnév miatt szeressen.Majd ha már így hétköznapi emberként szeret akkor elmondom neki.
-Akkor jó.-mosolygott rám amitől libabőrös lettem.-Mit nézel?-kérdezte zavartan. Hu azt hiszem túl sokáig néztem:S Hupsz.
-Jajj bocsi..Csak szép vagy.-mondtam nagyon halkan és lesütöttem a szemem.
-Nekem most azt hiszem mennem kell.-nézett hirtelen a telefonjára.
-Oh.Értem.-álltam fel az asztaltól olyan hirtelen hogy még én sem gondoltam volna.-El vigyelek?-kérdeztem felvéve a kocsikulcsomat az asztalról.
-Hát. Sietek.És gyalog vagyok.Megtennéd?-kérdezte mosolyogva
-Gyere.-biccentettem és ráadtam a kabátját. Képtelen voltam nem beleszippantani az illatába.Édes illata volt.Talán megmarad bennem örökre.
Kiszaladtunk és azt vettük észre hogy szakad az eső.De konkrétan, mintha dézsából öntötték volna.Dörgött is ráadásul.
-Hu.-lépett vissza az eresz alá hirtelen Lisa amikor meglátta.
-Várjcsak.-kaptam le magamról a kapucnis pulcsimat és azonnal ráadtam.
-Köszi.-mosolygott rám.


Beszálltunk a kocsiba és elszáguldtunk.Megálltunk az albérlete előtt...
-Akkor..-kezdte de belé fojtottam a szót.
-Majd hívlak..-mondtam gyorsan
-Jó.-mosolygott és besietett.Még percekig néztem hogy hol haladt az úton.Mire feleszméltem.
-Hé.-kopogott be az ablakon nevetve.-A pulcsid!-mutogatott a pulcsimra ami még rajta volt.
-Majd ha legközelebb látlak vissza adod.;) Ez is legalább egy ürügy hogy lássalak.-nevettem mire ő is elnevette magát.Majd mutatta hogy tekerjem le az ablakot.
-Oké szépfiú.-kacsintott rám és megpuszilta az arcom. Hu.Alig kaptam utána levegőt.Mire feleszméltem már beszaladt.

Mikor hazaértem eszembe jutott hogy nem tudom a telefonszámát.A fenébe.

Napok teltek el úgy hogy nem is láttam.Nem tudtam felhívni. Facebookon írtam neki de nem reagált.Gondolom észre se vette.

Körülbelül 1,5 hét telt el mióta utoljára láttam.Lementem futni amikor szószerint belefutottam Lisába.
-Hu bocsi..-néztem rá.Viszont ő nem is nézett rám csak tovább futott.-Hé!Mi a baj?-futottam utána de nem akart válaszolni.-Maradj már!-ragadtam meg a karját amikor végre képes volt rám nézni.
-Mivan?!-kérdezte türelmetlenül és mérgesen.
-Én is ezt kérdezem..-döbbentem le.
-Elmondjam mi van?-kérdezte ingerülten.
-Kérlek....-mondtam türelmetlenül.
-Mégis mikor akartad elmondani?Hm?Soha?-kérdezte
-Mégis mit?-értetlenkedtem
-"Van egy bandám a 4 legjobb barátommal játszunk de nem nagy szám.Tényleg"-idézett mire leeset.
-A fenébe.-kaptam a fejemhez mert mindent megértettem.Hogy miért nem írt vissza, hogy miért nem keresett és hogy most miért ilyen mérges.
-Hm.Sajnálom hogy elrontottam a kis játékodat és nem tudsz tovább rajtam szórakozni, de nézd csak, ott az a lány naiv mint én.Menj és csapd be őt is.Törd össze az ő szívét is.Röhögd ki.Ja és add oda neki a pulcsidat!Nekem nem kell!-mutatott egy parkban futó lény után. láttam hogy végig gördül egy könnycsepp a szemén.
Nagyon fájt hogy fájdalmat okoztam neki.Nagyon.Mindennél jobban.
-Kérlek beszéljük meg...-kezdtem, de hiába
-Tudod,...-kezdte.-Engem nem érdekel,hogy gazdag vagy, hogy híres vagy.Semmi.Csak te.De az fáj a legjobban hogy azt feltételezted rólam hogy a kis bandád miatt szeretlek.Tudod mit?.Menj a francba.De komolyan.-nézett a szemembe ami könnyes volt éppúgy mint az övé.
-De szeretlek.-mondtam ki végre mert tényleg úgy éreztem.És ezt érzem már egy hónapja amióta elsőnek megláttam csak még magamnak se vallottam be.Viszont amikor kimondtam nagyon megkönnyebbültem.
-Zayn.Lejárt a játékod nem veszed észre?-nevetett kínosan-Te játszottál, én bevettem.Nevethettél rajtam.Nem volt elég?Hagyjuk egymást, kérlek.-mondta végig a szemembe nézve és elment.

Nekem meg majd meghasadt a szívem.Szeretem.De komolyan.

2.Fejezet

Reggel nyúzottan keltem.Nem sokat tudtam aludni. Egész nap Zayn járt a fejembe.A tekintete, az érintése, és ő.Ő mindenestől.Kinyitottam az ablakomat a szobámba és egészen sütött a nap.Még majdnem hogy meleg volt. Na jó azért annyira nem.:\.:)
Lesiettem a konyhába és melegítettem magamnak egy kávét.Bekapcsoltam a tévét és valami reggeli műsor szólt belőle, de csak szimpla háttérzajnak mert utálom a csendet.Bementem a fürdőszobába és belenéztem a tükörbe.Hát....rémes.Ennyit erről amit láttam.Gyorsan megmostam az arcom hideg vízzel.Kicsit elbambultam a tükörbe.Csak arra eszméltem fel ,hogy nagyon erős kávé szagot érzek.A FENÉBE! Igen amilyen tök normális vagyok bent hagytam a mikróba a kávémat ami totál kifutott és minden kávés lett. Uh. BÉNA vagyok.Csupa nagybetűvel. Komolyan.:)
Felszaladtam és felvettem egy hosszú csőszárú nadrágot, rövid szárú tornacipőt,egy trikót és egy kötött pulcsit.A hajamat a fejem tetejére copfoztam enyhén és hagytam hogy pár tincs kihulljon lazán. Lementem és feltettem egy kis alapozót..stb csak a szokásosat.Megittam az amúgy újracsinált kávémat és jól belaktam hogy ne nagyon éhezzek egész nap.Ettem egy kakaós csigát, egy Nutellás palacsintát,3 túrórudit ,4 joghurtot, és egy kiflit.Ittam 3 pohár barackos Siót és útnak indultam.
George már elég keményen fogadott....
-Remélem nem reggeliztél, mert itt sem fogsz.Húzzál dolgozni!-ordította megalázóan.
-Oké..-sziszegtem kedvetlenül.
Délbe mikor vártuk az "ebédünket" azaz egy fél kiflit, azért kicsit meglepődtem.
-Nesze...-lökte elém George a 3 szem gyógyszert.
-Parancsolsz?-kérdeztem kikerekedett szemekkel nézve.
-Nem fogok kis pincért játszva felszolgálni.Nesze edd meg.-mondta lekezelően
-Nem,nem-ráztam meg a fejem- nem az a bajom....-kezdtem
-Hát?!!-ordított rám mérgesen
-Gyógyszer?Hol a kifli?-kérdeztem.George csak felröhögött.
-Mától ez az ebéd, jó étvágyat.-mondta és elment.
Én biztos hogy nem fogom magam gyógyszerezni.Fogtam magam és elindultam a kijárat felé.Nem érdekelt semmi, senki csak hogy minél hamarabb elhagyhassam az épületet.VÉGLEG.Már majdnem kint voltam amikor valaki visszarántott egy elég erős és határozott mozdulattal.
-Hova lesz a menet?-kérdezte George
-Haza.El innen!-mondtam.
-Azt nem hiszem.-kezdett rángatni.
-Márpedig de.-rántottam vissza magam, de nem engedett egyre erősebben és erősebben rángatott már nagyon fájt a kezem.
-Hé!Engedd el!-ordított egy hang.
-Ki mondja?-nézett flegmán hátra George.
-Én!-mondta egyszerűen és úgy arcba vágta Georgeot hogy még majdnem az én szemem is csillogott..:) Zayn volt. Ki más?Másodjára mentett meg.
-Gyere!-ragadta meg gyengén mégis határozottan a karom és kirohantunk az épületből.Vagy 3-4 utcát futottunk mikor megálltunk.
-Hát te? Hogy kerülsz ide?-néztem fekete szemébe mire elmosolyodott.
-Hm.Megérzés.-mondta és elindult.-Na szia!-intett egyet gyorsan
-Hé, várj már! Most elmész? Megmentesz másodjára és csak itt hagysz?Semmi infóm rólad, és itt hagysz? Ki tudja mikor látlak viszont..-ordítottam utána, mire megfordult.Gyorsan utána indultam mert láttam hogy bevár.
-Mit szeretnél tudni?-kérdezte mosolyogva
-Mindent...Rólad.Ki vagy?Hogy vagy?Miért vagy?Honnan vagy?..stb-kezdtem mire elnevette magát.
-Jó akkor üljünk be egy kávéra és te is elmondasz mindent magadról és én is.-mondta mire biccentettem és elindultunk.
-Amúgy kávét ne légyszi.-jutott eszembe a reggeli csodakávém.
-Miért?-kérdezte
-Hu reggel kis híján felrobbantottam a mikrómat.-kezdtem mesélni.


-Amúgy még meg se köszöntem hogy megmentettél George elől.-kezdtem a kávézóban.
Nem mondott semmit csak biccentett és beleivott a narancslevébe.
-De hogy kerültél te ebbe a modell szakmába?Vagy mi ez az egész? -kérdezte.
-Hu ez egy hosszú sztori...-kezdtem
-Ráérünk.Neked nincs munkahelyed nekem meg van de ráér.-mondta
-Oké, hát az egész még otthon, anyuéknál kezdődött.Anya bárokban van hót részegen, apa meg a börtönben van minden valószínűséggel.Testvérem nincs, senkim sincs csak egy keresztanyám aki segített a bajban.Például ő adott pénzt is hogy új életet kezdjek itt Londonban.Nagyon sokat sírtam.A repülőn végig.Aztán egy szállodába mentem és nagyon jó érzésem lett.Ott laktam körülbelül 2-3 hetet mikor lementem a parkba sétálni és találkoztam Georgedzsal. Mindent ígért.Fényt, vörös szőnyeget, pénzt hírnevet..stb. Naiv voltam és bele mentem.Elegem lett, te megmentettél és most itt kávézok egy bizonyos Zayn Malikkal.-fejeztem be.
-Hu.és örülsz hogy itt kávézhatsz velem?-kérdezte
-Igen.De tényleg nem tudom mi lenne velem ha te nem lennél.-néztem a szemébe és furcsa érzés volt a hasamba.
-Hát te?Te is mesélj magadról.-mondtam.
-Oké.Hát igazából semmi nincs.Énekelgetek, van 4 legjobb barátom és van egy bandánk.X-faktorban is voltunk, de semmi extra.-mondta.(Huu.:D)
-Azta az jó.Van már rajongó táborotok.?-érdeklődtem
-Hát szeretnek egy páran de tényleg semmit nagy szám.-mondta.
-Hát oké azért egyszer szívesen meghallgatom a próbátokat.:)-mondtam mire bólintott.

1.Fejezet

-Lisa!Mit eszel már megint?Normális vagy?Így is kövér disznó vagy!Egy csúnya, tehetségtelen valami vagy!Gyerünk iparkodj!Mindjárt te jössz!-ordított George a főnököm.És letettem a fél kiflimet, ami amúgy az ebédem lett volna.

20 éves vagyok, modellként dolgozom.45 kg vagyok és azt mondják kövér vagyok.El akarok jönni a modell szakmából mert nem szeretnék ennél is jobban rámenni idegileg.Kövérnek látom magam és csúnyának.De nem tehetek mást.17 évesen eljöttem otthonról mert a szüleim alkoholisták.Apám börtönbe, anyám bárokban.Testvérem nincs szóval nem tartott vissza semmi hogy eljöjjek Londonba.Minden nagyon jól indult.Anyagilag is megvoltam, kaptam némi pénzt az új életem kezdésére keresztanyámtól.Minél gyorsabban el akartam jönni.Sírva jöttem a repülőn végig. Mihelyst ide értem elmentem egy szállodába.Gyönyörű szobát kaptam és remek emberek vettek körül.Megcsapott a boldogság és a szeretet szele bár még egyiket se éreztem soha.Melegség járta át a szívem.Napokig voltam ott már teljesen berendezkedtem és kezdtem otthonosan érezni magam amikor egy nap lementem sétálni a parkba.Megállított egy pasi.Akkor még nem tudtam hogy ő lesz a terrorizáló főnököm, George.Modell munkát ajánlott jó pénzt, reflektor fényeket és vörös szőnyeget.Boldogan mondtam igent hiszen ki ne szeretne modell lenni Londonba?Így kívülállóként fogalmam sem volt mire mondtam igent.2 hete vagyok itt és 15 kg-ot fogytam.

-Már megyek is.-hajtottam le a fejem és kiszaladtam az öltözőből.Szó szerint kilöktek a szőnyegre és a reflektorfényre.Tapsolást és fényképezőgépek kattogását hallottam.Nem néztem semerre csak lefele.Egy valakin viszont meg akadt a szemem.Egy különleges srácon.Még sohasem láttam. Nem tudtam ki ő.De engem nézett.Nem nevetett gúnyosan mint a többi ember.Az arca ideges volt mégis nyugodt és csak engem nézett.Fekete haja volt és fekete szeme.

Mikor végeztem hazamehettem.Este volt már.Egyedül mentem a hazavezető úton gyalog, hideg novemberi szélben.Összébb húztam a bőrdzsekim és feljebb húztam a párducmintás sálam.Magassarkú csizmában viszont nem jó sietni mert megbotlottam.Majdnem elestem, de valaki megtartott a könyökömnél.

-Vigyázz.Elesel.-mondta valaki nagyon megnyugtató hangon.

-Köszönöm.-mondtam bátortalanul és félve de ránéztem.Ő volt.A pasi volt a nézők közül!A fekete jóképű,helyes srác fekete szemmel.

Nem válaszolt a "köszönöm"-re csak elmosolyodott.

-Zayn vagyok.-nyújtotta a kezét felém.

-Lisa.-fogtam meg a kezét.Nem akartam elengedni.-Hát , minden jót.-mondtam és elindultan mert nem akartam semmi kapcsolatot.

-Minden jót.-mondta és ő ott maradt.Nem jött utánam, meg semmi.Nem akartam ott hagyni de muszáj volt.

Hazaértem és elmentem tusolni.Közben hallgattam a zenét.Hajat mostam és felvettem egy hatalmas Batman-es pólót pizsama gyanánt.Megszárítottam a hajam és hagytam hogy a vállamra hulljanak a tincsek.Készítettem magamnak egy forrócsokit ,ugyanis itthon nem szoktam arra figyelni hogy mit eszek.Nem érdekel.Talán ez az oka annak hogy még nem fogytam el és nem vagyok anorexiás.Elég ha a munkába egész nap nem eszek semmit. Beültem a TV elé a babzsákfotelembe.Bekapcsoltam és a hírekre vittem.Nem nagyon szoktam figyelni de biztonságot érzek ha az megy a TV-be.Magam elé vettem a laptopom és a forró csokim és felnéztem Facebookra meg Twitterre.Csak a szokásosak voltak.Mivel híres modell vagyok nem volt érdekes hogy volt egy új követőm.De mikor megnéztem elkerekedett a szemem.Ő volt.Zayn.Zayn

 Maliknak hívják.Aki nem csúfolt ki, aki megfogta a kezem amikor majdnem elestem, aki nem fogdosott, aki nem tárgyként kezelt hanem emberként, aki érzelmeket váltott ki belőlem, aki nem rá menősködött amikor elmentem.

A hasamban érdekes érzést éreztem.Olyat amilyet még soha.Fogalmam sincs mi ez az érzés de melegséggel tölt el és érzem a hiányát.